Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI 483 alkalmazkodásra, állandó készenlétre kényszerített ember igényét jelzi ez a belső intenzitásra, a korlátoktól mentes nyíltságra, egyénisége rejtettebb oldalainak megélésére. A hangsúlyozottan puritán életvitel, a családdal, hivatásával, szolgálatával és társadalmi feladataival szemben érzett mély és őszinte kötelességtudata együtt él Bártfayban a külvilág előtt titkolni való vágyakkal és tettekkel, gyötrő kétségekkel: életélvezet és önmegtagadás kettősségét a legkülönbözőbb formákban rögzíti a napló.36 A szöveg önnön erkölcsi állapotának vizsgálata is, saját életének belső törvényeit, a vele történő változások jellegét akarja kiismerni. 2.1.2. A NAPLÓ KÖZÖNSÉGE A napló (és a levél) - mint műfaj - általában a magánélet és a nyilvánosság határmezsgyéjén mozog. A szöveg minőségén, a létrehozó szándékán múlik, megmarad-e a hétköznapi életet dokumentáló, privát írásműnek vagy átlép az irodalomba, esetleg - egy harmadik lehetőségként - korlátozott, meghatározott körben válik ismertté.37 A korabeli magánnaplók nyilvánosságának gyakorlata a fenti három lehetőségnél sokszorta bonyolultabb: Bártfay szövegében szó esik például mások számára írt útinaplóról és kizárólag egy személynek szánt, bizalmas napi jegyzésekről is.38 Kölcsey Antónia, Schlachta Etelka naplója, noha személyes hangvételűek, minden bizonnyal nem voltak elzárva, elrejtve a szűkebb környezet, a család előtt. Széchenyi, Wesselényi naplói pedig egyértelműen privát célra készültek. Bártfay kizárólag önmagára számít olvasóként, és tart az avatatlan tekintetektől, ezt a jelek, a titkosírás időnkénti használata jelzi. írásmódjának, szerkesztésének lényeges eleme az aznapi történésekhez kapcsolt múltbeli esemény felidézése, a kétféle idősík. A párhuzamosságok árnyalják a megállapításokat, viszonyítási pontokkal segítik az emlékezést,39 mintegy régebbi önmagával való párbeszédre adnak lehetőséget. A múlt Bártfay számára kedves jeleneteinek ismételt átélése, hol támogatja, megerősíti a naplóírót a jelenben hozott döntéseiben, hol keserű kontrasztként, hiányként jelennek meg az ekkor szinte önbüntető módon felbukkanó pozitív és - paradox módon - egyre fontosabbá váló emlékek.40 A múlt felhőtlen pillanatainak megidézése a jelen szenvedéseinek enyhítésére szolgál a naplókban. Barátja, Wesselényi, élete sorsdöntő óráiban jegyzi naplójába: „Minden szenvedésim, s keserűségim mellett annyi szépet, jót és kedveset értem, s oly derült, sőt fényes pontjai vannak életemnek, hogy mindez egy bő tárát alkothatná az édes emlékezetnek: nem is kedvetlen érzés, sőt vidámító, midőn azokat gondolatimmal átfutom, de tartós éldellést nem tudok azokból szívni. Boldog az, aki múlton kérődzni s emlékezetben 36 Erre lásd részletesebben a 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban című (2.3.2. Szenvedelem) fejezetet. 37 Mezei Márta, Nyilvánosság és műfaj a Kazinczy-levelezésben, Argumentum, Budapest, 1994,97-111. (Irodalomtörténeti füzetek 136.) 38 Erre lásd részletesebben all. Női életpályák: a feleség, a hajadon lány (11.3.4. Lelki közösség, levelezés, naplócsere) című fejezetet. 39 »Egy emlékkép annál gazdagabb, minél nagyobb számú memóriakereszteződésében tűnik fel.” Maurice Halb wachs, Az emlékezet társadalmi keretei = Francia szociológia, vál. Ferge Zsuzsa, Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1971, 131. 40 1838. december 31., 1839. szeptember 8., 1839. szeptember 12.
