Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
482 2. A BÁRTFAY DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI nak,26 a hatalmi diskurzusokkal való összefüggésrendszereinek feltárása.27 „A személyek csak akkor képesek személyes identitásuk kialakítására, ha felismerik, saját cselekedeteik sora narratív módon ábrázolható élettörténetet képez.”28 Bártfay naplójának jellegzetessége diárium-szerű formája. A napi jegyzetek tömör egymásutánjában ritkán bontakoznak ki hosszabb, egybefüggő esemény- és gondolatsorok, kicsi a tere az önreflexivitásnak. A beszélőt szinte mondatonként más és más helyszínen, más szerepben látjuk, az identitás sok-sok „egy napra szóló én”-ből áll össze. Ugyanakkor jelen van a szövegben az állandó önvizsgálat igénye, a többnyire este készülő bejegyzés visszatekintés az elmúlt napra, s csak időnként kommentálja moralizáló megjegyzésekkel a saját tetteit.29 A napló főhőse rendszeresen, tudatosan figyeli és elemzi magát és környezetét - az időjárási jelenségeknek,30 testi tüneteinek31 pontos rögzítése is erre utal. Belső világa, személyisége változását a gyermekkortól az érett férfikorig folytonos fejlődésnek írja le, több ízben hangsúlyozza az önismeret, az önnevelés fontosságát.32 Ebben segítséget nyújt a napló, a gyakori újraolvasás lehetővé teszi a korábbi énállapotokkal való összevetést. A különböző benyomások, élmények nyomán keletkező érzések, indulatok azonnali, precíz leírása néha fontosabb Bártfay számára, mint a tények dokumentálása. Olykor meglepő sikerrel követi a lélek talán önmaga számára sem tudatosuló mozgásait: például egy érzelmi veszteség, csalódás és tényleges, súlyos testi betegség okozta kettős fájdalom azonos ütemben való távolodását, gyógyulása párhuzamos stációit. Bártfay önképe szerint erkölcsös, megbízható, tisztakezű, őszinte, rendszeres, fegyelmezett33 - de ugyanakkor esendő ember és „kendőzetlen őszinteségre” törekszik.34 A naplókban szokásos módon egyszerre vannak jelen a szövegben a kinyilvánított életelvek és azok tökéletlen megvalósulása, gyakorlata. Erre a sokféleségre, sőt a tartalmi disszonanciákra maga a naplóíró nem reagál. A szöveget pusztán az a tény fogja egységes formába, hogy egyetlen alak köré szerveződnek a legkülönfélébb helyzetek és magatartásmódok. A napló egyik feladata vélhetően éppen ez: az én egységének, időbeli folytonosságának biztosítása.35 Az idejével nem maga gazdálkodó, kifelé élő, állandó 26 Erre lásd részletesebben a 3.9. Női életpályák (1.): a feleség és a hajadon lány (11.3.4. Lelki közösség, levelezés, naplócsere) című fejezetet. 27 Erre lásd részletesebben a 4.2.4. A gróf titkára: alárendelődés és egymásrautaltság című fejezetet. 28 Paul Ricoeur, A narratív azonosság = Narratív pszichológia, szerk. László János - Thomka Beáta, Kijárat, Budapest, 2001,15-25. (Narratívák 5.) - Idézi K. Horváth, Önarcképcsarnok..., 1. m., 88. - Gyáni Gábor egy, az adott időszakban keletkezett magánnaplóról szóló cikke például kifejezetten ezt a problémát, az „autonómmá váló személyiség adekvát megnyilvánulásait”, a női szubjektum születését állítja vizsgálódásainak középpontjába. Gyáni, Női identitás..., I. m. 29 Erre lásd részletesebben a 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban című fejezetet. 30 Erre lásd részletesebben a 9. Idő- és térviszonyok (9.1.1. Az idő érzékelése és mérése, napi időbeosztás) című fejezetet. 31 Erre lásd részletesebben a 12.4. Testi kapcsolatok leírása, illetve a 13. Egészség és betegség? A homeopátia mint nézetrendszer című fejezetet. 32 Erre lásd részletesebben a 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban (3.8.3.1. Folyamatos önnevelés) című fejezetet. 33 Erre lásd részletesebben a 4.2.4. A gróf titkára: alárendelődés és egymásrautaltság és a 9. Idő- és térviszonyok című fejezeteket. 34 Erre lásd részletesebben a 2.2. A következtetések módszereiről című fejezetet. 35 Szemere Bertalan 1830-1848 között 12 naplófüzetet ír tele. A koraiak egy árvíz áldozatai lettek: „Mit én Naplómban vesztettem, azt senki nem érezheti, s még kevésbé pótolhatja ki. ó Istenem - szintén megunom az életet, ha eszembe jutnak iratim, s nem tudom hinni, hogy ezt a gondviselés javamra fordíthatná. Mintha kivágták volna életemből, mik e három kötetben voltak.” Levele Kölcsey Ferencnek, Szárazbő, 1835. április 29. - Idézi Hermann Róbert, Szemere Bertalan a reformkorban, Századok 2008/3, 535-592.
