Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

BÁRTFAY LÁSZLÓ NAPLÓI - 1839. Januar - Februar. IV

160

1839. FEBRUÁR

szinte a’ várban volt ’s a’ kaszárma előtt, de nem bocsáttaték be. így járt Gróf Raday Gedeon is, és Stuller, kik elkéstenek, ’s a’ kapu utánunk becsukatván, híjában kértek be- bocsáttatást. Itthon elbeszélém röviden, hol jártam? mit láték, hallék? - Színházba elmentem - bizony nem mulatságra, hanem hogy emberek, hogy ismerősök közé juthassak. De ott sem volt maradásom; és mit játszódtak vagy miként? azt ők tudják. Én csak annyit tudok, hogy játék közben, úgy tartom a’ második felvonás után Stullerrel Benyovszkyhoz me- nék. Akkor Dőry már ott volt. Később egymás után Gr[óf]. Raday Gedeon, Gr[óf], Károlyi György, Bezerédy, és Kelemen is oda jövének. - Benyovszky beszélé, hogy miután én ’s Kelemen Budáról elmenénk, ő és Hubay azon szobát is megtekinték, mellybe Wesselényi]. költöztetett. Földszint van, de nem nedves. - Talán 8-10 lépés hosszú ’s 3 lépés széles lehet. Ablaka egy kis sikátorra szolgál ’s be van téglázva egész a’ felső szárnyakig.1227 Szomszédjában Kossuth’ szobája, ’s a’ kettő közt csak valami pitvarka vagy kis köz (talán pinczetorkolat) van. - Beszélgetés közben az is megemlittetett, hogy Gosztonyi ítélőmester, midőn az ítéletet olvasá, olly halvány volt mint a’ fal; ’s midőn W[esselényi]. az ítélet’ olvasása alatt or[r]kendője után zsebébe nyúlt, az olvasó G[osztonyi]. hallván a’ mozgást és zseb motozást megrezzent - talán attól félt, hogy Wesselényi], pisztoly után nyúlt zsebébe. - Említék azt is továbbá, hogy midőn a’ jég’ hátán keresztül mentenek, Wesselényi], tréfálva azt monda Hubaynak: ha le akar törni most tegye, mert még most kiszabadíthatja a’ jég ’s víz közűi - de visszajövőben már nem fogná tehetni.1228

Föltűnt előttem, hogy Wesselényi, mihelyt a’ kaszármába ’s a’ Hadnagy’ szobájába lépett, a’ legszebb magaviselet’ példáját mutatá.1229 Minden büszkeség, vagy dacz vagy keserűség nélkül férfias méltóság nyilatkozott minden szaván, mozdulatán, ’s a’ vétlenség’ nemes önérzete. Nyájas, szíves megadással szólott - néha néha bánatos komolysággal, de a’ melly távol, igen távol vala akár hunyászkodástol akár leverttségtöl. - Hű maradt magához, ’s Wesselényi maradt, bár fogoly lett.

Interque maerentes amicos Egregius properabat exul. Atqui sciebat, quae sibi barbarus Tortor pararet; non aliter tamen Dimovit obstantes propingvos

Quam si clientum longa negotia Dijudicata lite relinqueret;

Tendens Venafranos in agros Aut Lacedaemonium Tarentum.

Horat. Lib. III. Ode V.1230

1227 Trócsányi szövege ezen a ponton tér el a naplóétól: „Wesselényit itt hagyja el először fegyelme az egész procedura alatt, ha csak egy pillanatra is: elsírja magát.”

1228 Lásd az 1184. sz. jegyzetet!

1229 A bekezdésre: 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban (2.3.4. Resignatio).

1230 S indult fogolynak vissza ismét,

régi barátaitól búcsúzva.

Jól tudta, mily nagy gyötrelem éri majd barbár kezektől, [mégis a sok rokon, s kiváncsi nép közt elhaladva - [törölt sor] félresodorta az útban állót.

Ügy ment derűsen, mintha pereskedők ügyét lezárván, most a venafrumi