Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Szalay Adriana: A művészetek közegszerű működése
79 — Szalay Adriana A MŰVÉSZETEK KÖZEGSZERŰ MŰKÖDÉSE A századfordulón még akkor is regisztrálható egy médiatörténeti váltás, ha a korszakhatár kijelölése nehézségekbe ütközik. „Azzal a világgal, amelyben élnek az emberek, nem közvetlenül állnak szemben (a tér nem üres az emberek és a világ között), tehát valamilyen módon észlelnek, értelmeznek, amin keresztül megértésre jutnak másokkal.”' A megjelenő új technikai médiumok a hang és a látvány rögzítésére alkalmasak: a fényképezés, a film, a materiális hangrögzítés (hangfelvétel, telefon) vagy az írógép kapcsán a technikailag kondicionált észlelésre irányul a figyelem, és olyan kommunikációs feltételek teremtődnek, amelyek felfüggesztik a távolságot és a határokat. A művek tematikai hátterében az érzékelés technikáinak gyors átalakulása meghatározó tapasztalatnak bizonyult a műalkotással való találkozás során. Az emberi érzékelés technológiai kiterjesztése újraformálta az irodalmi közlés lehetőségeit. Ezekre a változásokra éreznek rá a szecesz- szió korának írói. „A kötelék elvágva, mely az embert a mindenséghez fűzte, nincs többé örökkévalóság, nincs jövendő élet - csak holnapig áll a világ! Es ezt a nyomorult kis időt mindenki mámorba akarja ölni, mohón, állatiasan annyi élvezetet szerezni, amennyit csak lehet. [...] Modern ember vagyok én is és skep- tikus. Esküszöm az ész mindenhatóságára és nem hiszek más hatalomban, mint benne. Látom az életet az ő millió nyilatkozásában és a vajúdást, mely folyton izgatja és alakulásában, megakasztja, előbbre viszi. Egy komor, borongó drámai jelenet ez a természet gyönyörű, színes sceneriájában, és az én lelkemben is érzem a szakadást, melyet a természet és az emberi élet közötti disharmonia minden tudatos lélekben előidéz. [...] A modern kor a felcsigázott kívánságokat kielégíteni nem tudja. Azt az étvágyat, amit a civilizáció fölgerjesztett, kielégíteni nem képes. Az új evangélium nem nyújt kilátást a biztos, örök jutalomra, csak harcra ingerel és fokozza a reménytelenséget. [...] Ha a mi korunk herosai módot találnak majd arra, hogy a civilizáció ütötte sebeket a civilizáció segítségével gyógyítsák, ők lesznek
