Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Szalay Adriana: A művészetek közegszerű működése
80 SZALAY ADRIANA a világ új megváltói [...] a legélesebb elmék sem érnek tovább a diagnózis megállapításánál [...]. Amikor az emberek a saját eszüket helyezték oltárra és csak önmagukra esküdtek, elvesztették az illúziókat, a boldogságba vetett hitet és lankadtan, reménytelenül küzdenek az élettel az életért az idők végtelenéig.”2 Kittler nyomán feltehető, „ha az írás mentén más médiumok sorakoznak fel a kulturális »adatok« rögzítésére-tárolására, előtérbe kerül a szavak materiális, azaz médiumspecifikus karaktere”.2 Amennyiben az irodalmi szöveg mediális feltételezettségéről beszélünk, a befogadás dimenziója kerül előtérbe. Olvasatomban a szecesszió az élet többérzékűségéről és a nyelvi önreflexióról szól, ahol a tapasztalat és kifejezés, vagyis egyik közegről a másikra való átvitel hitelességén van a hangsúly. „Nem sikerült többé a megszokottság egyszerűsítő tekintetével átfognom őket. Minden részeire bomlott előttem, a részek megint részeikre, és semmi sem akart egy fogalom alatt megférni. [...] az egész valami lázas gondolkozás, de oly anyagú gondolkozás, mely közvetlenebb, szétfolyóbb, izzóbb a szavaknál. Ezek szinte örvények, de ezek nem visznek, mint a beszéd örvényei, le a feneketlenségbe, hanem valamiképpen saját magamba és a béke mélységes ölébe.”4 Az irodalmi szecesszió újdonságát abban látom, hogy a szövegre mint anyagszerű jelölőre tevődik a hangsúly, s ennek poétikai funkciója az érzékekre való lehető legnagyobb behatás. A Ver Sacrum egyik 1898-as cikkében Rilke (Jegyzetek a művészetről) művészetmeghatározása a hatást veszi alapul, Színi Gyula a megformálás művészetét hangsúlyozza a Nyugat első évfolyamában. A Hét 1891/20-as számának Irodalom rovatában jelent meg (V monogrammal) az Új magyar novellisták című írás, amely termelés és alkotás különbségét elemzi: „Nem hiszem, hogy a szív és élet bármily hű vagy megnemesített fotográfiája is feleslegessé tudná valaha tenni a művészi közvetlenségnek azt az
