Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - E. Csorba Csilla: Ködösítés - gondolat-fragmentumok a századelő fotográfiájáról
KÖDÖSÍTÉS - GONDOLAT-FRAGMENTUMOK A SZÁZADELŐ FOTOGRÁFIÁJÁRÓL 73 végétől speciális, életlen rajzolatot adó objektívek, lágyító előtétek kerültek forgalomba, divatba jöttek a bemozdult, életlen képek, guminyomatok, amelyek elmosódott kontúrt, szfumátós technikára, atmoszférikus pasztellre emlékeztető hatást kölcsönöztek a fényképnek. A szépia-barna, szürkés monokróm pozitivek mellett az ún. nemes eljárású technikákkal zöldes, kékes, rőt színezésű, grafikákra emlékeztető fotográfiákat állítottak elő Angliában, Franciaországban, Németországban. A fénnyel való kísérletezés a festők oldaláról is számos példával igazolható. Rippl-Rónai naplóbejegyzései szerint jóval Degas előtt kezdett „elrontott” lemezeket csinálni és csináltatni. Ingrés szürke-barna színvilág felé hajló képei, Eugéne Carriére barna tónusú festményei, a leheletfinoman felvitt párát érzékeltető, elnagyolt hátterek a kor fotókísérleteinek, illetve magának az albumin technikának a monokróm világát hozzák vissza.19 A festmények szokatlan képkivágásai, felülről, oldalról fókuszált nézőpontja a japán művészet ismerete mellett a fényképezésben való jártasságot bizonyítják, éppúgy, mint a pislákoló gyertya, illetve a lámpavilágítás mellett végzett kísérletek. A fotózás művészi gyakorlata, új eszköztárának kidolgozása nem pusztán technikai bravúrokra, hanem a személyes érzékietek megjelenítésére is alkalmas minősége a hagyományos műfajoknak is új jelentést kölcsönzött. Gondoljunk a portréművészetre, a mozgásművészeti felvételekre, a belső és valós tájakat, csendéleteket újraálmodó kópiákra, amelyeknek nagy részét Magyarországon csak a korabeli sajtóból ismerhetjük (pl. Kankovszky Ervin, Kiss Zoltán, Feledy Frigyes, Révész Zoltán, Balogh Rudolf). A szürkületben, alkonyati fényekben tartott képek, legyen az fotó, grafika vagy festmény - metaforaelméleti nézőpontból is - a titokzatosság, sejtelmesség, s egyben a távlattalanság jelképei. A szimbolikus témaválasztás, a lírai, az álomszerű, a láthatón túli világok megragadásának lehetősége erőteljesen foglalkoztatta a fotó körüli közvéleményt is, függetlenül attól, hogy az újságíró-kritikusok mely irányzat pártjára helyezkedtek. Míg külföldön elsősorban a fényképészeti szaklapokban folyt az elméleti vita,20 Magyarországon sokszor adott helyet fotókritikának a Jövendő, A Hét, a Vasárnapi Újság, a Nyugat, az Új Idők is. A piktorializmus, azaz a festőies fényképezés elterjedése, gyakorlata ugyanis párhuzamosan haladt az ún. realista fotografálás tendenciájának
