Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - E. Csorba Csilla: Ködösítés - gondolat-fragmentumok a századelő fotográfiájáról
H E. CSORBA CSILLA megerősödésével. Magyarország is jelentős alkotókat tud felmutatni, mindkét - a festői és a realista - vonulatban az amerikai és nyugat-európai gyakorlattól időben talán egy évtizeddel elmaradva.21 A 20. század fotóesztétikáját megalapozó, megteremtő, e téren kimagasló érdemeket szerzett esztéta, Hevesy Iván - szigorúan lineáris vonalvezetéssel - rajzolta meg a magyar fotó történetét. 1934-ben megjelent A modern fotóművészet című könyvében, A fotó felszabadulása című fejezetben kifejtett véleménye szerint: „a fotóművészeinek a festői és grafikai művészetek nyomasztó befolyása alól kell emancipálnia magát. Megszabadulni attól a festői és grafikai gondolkodástól, amely a múlt század utolsó évtizedében és a huszadik század háború előtti éveiben teljesen elnyomta a fotó önállóságát, szégyen- teljes útra vitte, hogy a festőművészet szolgája, tehetetlen utánzója legyen és önálló emlékeinek megkeresése helyett szegényes morzsákat lopkodjon a festői és grafikai művészetek évezredes gazdag asztaláról. [...] A fotó utánozta a festőművészet komponálási módjait, átvette témakörét és erőfeszítéseket tett arra, hogy megtagadva, meghamisítva saját technikáját [...] hasonlóvá tegye azt a festés technikájához.”22 A képek éles rajzolata helyett a lencse stílusának elhomályosítására törekedtek, ehhez soft focus objektíveket, félakromátokat, a rajzot életlenné tevő előtéteket használtak.25 Továbbá sűrű hálózattal karcolt sík üveglapokat alkalmaztak, „Divatba hozták a durva, rajzpapírszerű, a vászonmintázatú rézkarckartont utánzó másoló- és nagyító-papirosokat, hogy általuk megtörjék, szétmossák, festőivé tegyék a tiszta fotóképet”.24 Hevesy annak bizonyítékát látja ebben, hogy a technikai és esztétikai tökéletesedés folyamata a művészetben nem feltétlenül esik egybe. Mivel az ún. nemes eljárások készítése, alkalmazása során nagyobb mértékű egyéni beavatkozásra van mód, a népszerűvé vált technikák, az olajnyomás, brómolajnyomás, guminyomás művelői még inkább művészi szerepben tetszeleghettek. „Miért tartják szebbnek, művészibbnek a megtört, durvább, fénytelen felületeket, az ellágyított kontúrrajzot és a szétmázolt fénycsúcsokat?”25 - teszi fel Hevesy a fotó „tiszta” kifejezőeszközét ködösítők felé a kérdést,
