Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - E. Csorba Csilla: Ködösítés - gondolat-fragmentumok a századelő fotográfiájáról
67 — E. Csorba Csilla KÖDÖSÍTÉS - GONDOLAT-FRAGMENTUMOK A SZÁZADELŐ FOTOGRÁFIÁJÁRÓL „süket volt a köd, pőrén bújt el a sík, ködgubában járt a november ” Ady Endre A FOTÓ MINT GRAFIKAI MŰFAJ A Petőfi Irodalmi Múzeum Ködlovagok című kiállítása arra tett kísérletet, hogy a századforduló magyar képzőművészetének néhány jellemző alkotóját és művét párhuzamba állítsa az irodalom ugyanekkor megjelent alkotásaival, az alkotók esztétikai törekvéseivel. Az érzékelés képi világából merítő kispróza és a lírai hangot megütő látomásos festészet e kiállításon jól érzékeltetett megfeleltetése napjainkban, a vizualitás korában is felfedezéssel szolgált: a falakon elfeledett, ritkán hallott nevek kapcsolódtak ismert alkotókhoz, homályban, magányban élő kismesterek művei találkozhattak össze nagy művészekkel, s a közönség rácsodálkozott, ráhangolódott a múltba vivő, ismeretlen műveket feltáró utazásra. A tárlat vizuális nyelve lehetőséget adott a médiumok közötti átjárásra, az eligazodásra a kép, a nyelv és a hangok köztes terein. A kiállítás két pólusát, az irodalmat és a képzőművészetet a korszak kiemelkedő műfaja, az - eredeti és sokszorosított - grafika, s ezen belül az illusztráció műfaja kötötte össze.1 A DuMont Verlag 1991-ben megjelent szakszótára, amely a grafika művészetét és a sokszorosító eljárások technikáit foglalja össze, több szócikkben és összefoglalóban a fotográfiával mint egyedi és sokszorosított grafikai műfajjal foglalkozik.2 Megtudhatjuk, hogy a nagy példányszámokkal, az ipari tömegtermeléssel szembeszegülő művészek az 1880-as évektől adnak ki számozott, egyedileg aláírt lapokból álló mappákat, albumokat, s ebbe a sorba az egyenként beragasztott képeket tartalmazó fotográfiai albumok mint grafikai munkák is beilleszkednek. Vajon bekapcsolódik-e az összművészeti törekvéseket felmutató századvégi modernség idején - Fried István szavaival - az „álom-valóság, lét-látszat, maszk-eredeti”2 ellentétét
