Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - E. Csorba Csilla: Ködösítés - gondolat-fragmentumok a századelő fotográfiájáról
68 E. CSORBA CSILLA újra és újra felvillantó párbeszédbe a 19. század (mai szemmel nézve is) legnagyobb hatású találmánya, a fényképezés? A fotográfia - mint a korszakban a legfiatalabb grafikai technikának tekintett műfaj - csatlakozik-e a látás, a külső hatások (hol objektív, hol pedig az egész alkotói lényt átható belső) érzékelési folyamatának appercipiálásába, a látás fogalmának újradefiniálásába? Idézzük fel Pécsi József, a fotográfiával elméleti szinten is sokat foglalkozó fényképész írását: „Az amatőr ne feledkezzék meg arról, hogy felvételeit tanulmányoknak kell tekintenie. Ne legyenek azok sohasem festmények. Az amatőr felvételek ezek szerint a rajzolóművész vázlatai mellett foglalhatnak helyet [...] figyeljük csak meg, hogy mit tartalmaznak a festők vázlatkönyvei. Egy jellegzetes fej, egy kéz, egy értékes szikla, valamely művészies vasrács, faragott templomajtó, régi karosszék... A vázlat azon célból keletkezik, hogy ábrázolandó dolgok sokadalmából egy értékes tagot, részleteket ragadjon ki, s azt [...] alaposan dolgozza ki. [...] A vázlat mint a grafikai művészetek egyik ága, már magában véve is végcél, teljesen egynemű lehet a fametszettel és rézkarccal.”4 Kérdés, hogy a rajzolóművész vázlataihoz hasonlított, „gépies” valóját a metafizika nyelvére fordító, a szimbólumok nyelvén beszélni tudó fotográfia egyenrangú társ-e a századelő új életérzésének, nyugtalanságának érzékeltetésében. Nem kell-e a „Ködlovagok”-téma mentén vizsgálódásunkba bevonni az új látásmódot, a fény „megragadását”, a sötétkamrába/ dobozba érkező fényből a benyomások illúzióját megalkotó fotót a kiállítás által kitűzött cél, az interdiszciplinaritás elvének érvényesítése jegyében? MŰVÉSZET-E A FOTOGRÁFIA? A fényképezés - felfedezésétől, 1839-től kezdve - fokozatosan az iparosodás során meggazdagodó polgárság önreprezentációs vágyának kiszolgálója, tömegesen elterjedő játékszere lett. A rákövetkező évtizedekben változó társadalmi elvárások, művészeti törekvések, útkeresések, elméleti megalapozások bontották történetét nem egészen pontosan elhatárolható szaka
