Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Cséve Anna: Lirizálódás mint összművészeti jelenség a századfordulón. A Ködlovagok világa
URIZÁLÓDÁS MINT ("iSSZMŰVÉSZETI JELENSÉG A SZÁZADFORDULÓN 59 emelték ki, hogy költő sem tudta volna jobban megkomponálni, „ha szavak írására mártja be tollát abba a bizonyos tussos üvegbe”.11 Szerepek: a maszk mint arcépítés, a valóság feltárása. A lírai elbeszélések és képi kompozíciók gyakran visszatérő témája a csuklyákkal, maszkokkal takart arc: a művészet kettős rejtélyének szimbólumaként egyszerre ábrázolódik a valóság és annak stilizált mása. Gulácsy Lajos önarcképein és fotóin Danteként, Hamletként, kámzsás szerzetesként, németalföldi parasztként, bohócként, vándorként, spiritisztaként is feltűnik. Nem véletlenül választotta Pauline Holseel (Pauline Holzel) című írásának mottójaként Oscar Wilde híres mondását: „Az ember legkevésbé önmaga, ha saját személyében beszél. Adjatok neki álarcot, és az igazat fogja mondani.”” „Az imaginárius arckép az igazi,... a megkülönböztetett ember.”11 - olvashatjuk 1903-ban A Hétben. A különböző szerepeket magára öltő szerző a hetilapban is álneveket választott. Ambrus Zoltán több álnevén is publikált - Masque, Csongor, Idem, Tiborcz - előfordult, hogy különböző alteregói önmagukkal keverednek disputába A Hét lapjain.14 A megsokszorozódó elbeszélői szerepekre utal Bródy Sándor 1911 -ben kiadott novelláskötetének címe is, mely a korabeli szóhasználatban álcákat jelent: Lárvák.” Irodalomban és képzőművészetben maszkos technikával, túlrajzolt vagy elrajzolt megformálással alakulnak a szerzői önarckép-variánsok. 1898-ban megjelent Bródy Sándor Az ezüst kecske című regényének díszkiadása, amelyben húsz kortárs festő működött közre. Ezek között az illusztrációk között is akadnak álcák, a Két fekete úr - Faragó József rajza - Justh Zsigmond és Mednyánszky László karikatúrája. A művésznovellákban is megjelennek a szerzői alteregók. Az álarcokat viselő maskarák Elek Artúr Alarcosmenetében a szerzői önarckép változatai. „Lényének líra az alaptermészete, állandóan önmagáról tesz vallomást, de ez az egymaga száz valaki”16 - olvashatjuk az „1/2” (egyketted) szerzői álnéven írt, a kötet „nyelvi maszkjait” méltató kritikában. Bródy Rembrandt-regényének beszédes alcímet választott: „Egy arckép fényben és árnyban"A Hatvány Lajos kritikája szerint persze „.. .azért Rembrandt feje sem Rembrandt-fej - amint hogy tisztelet-becsület ne essék -, nincs a kötetben egy Rembrandt-fej se. Csupa Sándor-fej ez, drága Sándor bá’ mind egytől egyig.”18 Az átöltöztetett vagy felöltöztetett, meghasadó, tükröztetett és kettős arcképek,
