Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Cséve Anna: Lirizálódás mint összművészeti jelenség a századfordulón. A Ködlovagok világa
URIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMÜVÉSZRTI JEI.KNSÉG A SZÁZADFORDULÓN 57 hogy minden eredeti látásmódú ember lehet művész, Justh Zsigmond szerint „még akkor is, ha semmiféle művészettel nem foglalkozik”.'“ A líraiság tehát relációt jelent, összekapcsoló vagy elhatároló viszonyt. Képességet, mely az irodalom, a képzőművészet valamennyi műfaját meg tudja közelíteni, és alkalmas lehet arra, hogy közöttük közvetítsen. A lirizálódás mediális és szintetizáló szerepét jelzi az is, hogy a kortársak a lírai elbeszélést, a lírai képet „a századvégi stílusirányzatokkal, a szimbolizmussal, impresszionizmussal és szecesszióval rokon értelmű kifejezésként használják”.1'' A századvég keveredő stílusirányzatainak közös jellemzője, hogy feladatukat egy öntörvényű világ megalkotásában látták, a kifejezésmód „hogyanjának” eredetiségében, törekvéseiket ennek a célnak rendelték alá. Ezek a művészeti programok az ént támogatták, hangsúlyozva: azt csinálsz, amit akarsz, ha képes vagy egy másik valóság - esztétikai világ - teremtésére. Ez a gondolat érvényesült a köteteket és tárlatokat ismertető kritikákban is.20 Szöveg és kép: egybeolvadások, határsértések. A lirizáló témák, címválasztások, motívumok, valamint az elbeszélésmód, a vonalvezetés és a tónushasználat egyaránt hatottak egymásra. Ambrus Zoltán Tollrajzokut alkotott,21 Bródy Sándor Revibrandt-fejekox formázott,22 Lövik Károly Rézkarcot készített2’ - a narratív forma és a képzőművészeti ábrázolás korrelációja jelzi, hogy milyen metaforikus üzenetek épülnek a művekben, milyen rejtett jelentéskapcsolatok tárulnak fel a kép- és a szövegalkotás folyamatában. Lövik Károly Nathanael novellájának látomásos fái és a grafikai ábrázolások stilizált fái gondolati közösséget alkotnak. A képzőművészeti kritikákat író Elek Artúr A Platánsor című novellájában - valamint Színi Gyula és Gulácsy Lajos prózájában - a fához simuló álló női alak leírása mintha rajz nyomán készült volna, hasonló azokhoz a grafikai ábrázolásokhoz, ahol a növényzet és emberalak egyetlen közös dekoratív motívumként olvad össze a tájban, mint például Sassy Attila, Kozma Lajos, Kacziány Aladár, Vaszary János alkotásain.2’ „Egymás után jelentek meg a faszűzek. Még a lábuk köré volt csavarva a barnaszürke színekben játszó tarka viganó, de ahol meg-megrepedezett a barna kéreg, már előbukkant a szűzies fehér bőr és alatta a finom tapintani kék erek.”2’ „Bércvastagságú fák vették körül, mintha ezerkarú elátkozott bálványasszonyok volnának.”26
