Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzőművészet találkozása a Ködlovagok című kiállításon

50

GR LI. KR KATALIN

szabályos vagy szabálytalan mintázatú - vonalhálónak köszönhető. Érvényre jut a rajzoló kéz energiája, legyen szó satírozással kialakított felületről vagy egyetlen spirális görbéről, mint a Bár Cigiben (1913) című ceruzarajzán, melyen sodró lendülettel, játékosan jeleníti meg a törékeny női figurát.

Gulácsy a szerepjátékokban, a történeti helyszínre való utalásokban saját világot, országot teremtett magának, melynek csúcspontja a Na’Conxypan-sorozat (Na’Conxypanból, 1911). „Na’Conxypán volt az ő hazája, [...] amelynek nyelvét ő tudta csak beszélni az összes földi emberek közül” - írta a költő barát, Juhász Gyula. Itt minden egységben van, a vonalak, a színek egymásnak felelnek, groteszkbe hajló idillt sugallnak. írásaiban saját nyelvet is teremtett képzelet szülte, vad kalandokba keveredő hőseinek.

Gulácsy lágyan, rebbenő vonásokkal formált figurái, „fátyolozott” képei szubjektív, lírai érzés, hangulat közvetítői, ami elfedi a valót, a látványt. Könnyed, a felszínt beborító vonalhálóval vagy a színes ecsetvonásokkal mintegy függönyt képez a látvány elé, amely a múlt visszhangjaként, emlékképként jelenik meg (Régi ken, 1913).33 A felszínt hézagosán bevonó, fátyolszerű réteg az összképet bizonytalanná teszi, az ismeretlen köztes tartományába helyezi át.

A hazai anyag jellemző vonása, hogy a nyugat-európai szimbolizmusban kedvelt irodalmi témák ritkán fordulnak elő; Orpheusz vagy a Szent Grál legendája, Messalina, Salomé, általában a mitológia végzetes nőalakjai alig jelennek meg a műveken (Salomé figurája is csak keveseknél, például Kacziány Aladár és Gulácsy rajzain).34 Az antik istenvilág megújulása szinte csak a romantikus-historikus tradícióból kiinduló Körösfői-Krieschnél {Kasszandra, 1909) játszott kiemelt szerepet. A femme fatale bizarr és játékos fantáziára építő megfogalmazására példákat leginkább a szecessziós mestereknél találunk (Tichy Gyula: Pókháló). A városi és falusi nő, ahogy a városi és falusi életmód szembeállítása is kedvelt téma. Régi allegóriák is felbukkannak: Nagy Sándor dekoratív gobelintervén (A rózsa és a lepke, 1910) a darázstestű, lepkeszárnyú, szerelmes férfit a „rózsa-nő” tüskés ágkarjával épp szétroppantani készül.33

Gulácsy nőképe is eltér a femme fatale prototípusától, a nosztalgikus múlt- és emlékidézés fényében figurái sajátos metamorfózison mennek kérész-