Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzőművészet találkozása a Ködlovagok című kiállításon
48 GELLER KATALIN Ady Endrének a kapitány ópiumszenvedélye miatt elsüllyedt nizzai hajó tragédiájáról szóló, 1906-os párizsi tudósításából már kiderül, hogy ismerte Thomas de Quincey és Charles Baudelaire ópiumról szóló írásait, Oscar Wilde szenvedélyét s a Franciaországban egyre szaporodó ópiumbarlangokat.27 De csak 1908-ban, A magyar Pimodan című egyes szám első személyben írt esszéjében foglalkozott a témával. Ebbe a háttérbe illeszkedik Sassy albuma is, melyből egyetlen japonizáló lapot emeltünk ki a kiállításra, ahol bágyadtan lebegő madarak, lágy vonalvezetéssel megrajzolt nőalakok, valamint erősen stilizált fák és bokrok láthatók. A ködlovagnak az irodalomban központi szerepű szimbolikája, amely nemcsak esztéta magatartást jelentett, hanem morált és életformát is, a képzőművészetben is megtalálható. Dénes Tibor Ambrus Zoltán Don Quijote című tanulmányát idézi a ködlovag típusú hős és író jellemzésére: „Don Quijote: maga az örök ember, még pedig az örök embernek jobbik része”, „minden ábrándjával, minden vágyával, örök illúzióival, örök csalódásaival, örök balsorsával.”28 A ködlovagság vándorlás is, időben és térben is, visszavágyódás a középkorba, a természetbe, a falura, vándorlás Keletre, a magyarság mitikus gyökereihez és Nyugatra, a művészet fővárosaiba. Ilyen értelemben Mednyánszky László, Gulácsy Lajos, Csontváry Kosztka Tivadar a ködlovagság szellemi tartalmát teljes egészében kimerítik, akár rajzoltak hasonló témájú munkát, akár nem. Csontváry Kosztka Tivadar a Honfoglalás című befejezetlen művén önmagát tevén lovagolva örökítette meg, portréja a ködlovagság megtestesülése. Németh Lajos a meg nem értett apostolt látta Hollósy Simonban, aki a nagybányai társakkal való szakítása után, Petőfi Sándorral sorsközösséget érezve, Az Apostol illusztrálásába kezdett. Petőfi Megy a juhász szamáron című verse illusztrációjának (1902) baktató juhász figurájában pedig Don Quijote-ábrázolást sejtett: „tragikus elesettségében Don Quijotévé magasodik” - írta.29 Gulácsyt egyenesen Don Quijote-i figurának látták kortársai. „Magas, rendkívül sovány, hajlott alakjához, keskeny, aszketikus, megkínzott vonású arcához, nagy orrához, éles arcéléhez és sötét tekintetű, egész megjelenésén uralkodó szeméhez fölötte illett ez az ábránd-jelmez (Don Quijote-é). A feszes bársonynadrágban, madárcsőrű cipőben, csipkezsabóval, csipke
