Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzőművészet találkozása a Ködlovagok című kiállításon

KODI.OVAGOK, MASZKOK, FANTAZIALKN'YEK

lásaiban újult meg. Míg a romantika álomkultusza elsősorban a szabadságélmény elérésének, a fantázia kiterjesztésének eszköze volt, a századeleji művészek már tudatában voltak annak, hogy nem egy másik világgal, hanem saját pszichéjük kivetülésével szembesülnek, és ennek művészi formába rendezéséhez szükségük van, vagy lehet ajzószerekre. Az álom „mesterkélt, indukált, provokált, stimulált, mesterségesen fenntartott”, mely felfogást Jean Clair szerint elsősorban Sigmund Freud álomfejtésről szóló könyve és a gyógyszerészet inspirálta.25 Nem véletlen Sassy Attila és a Brenner testvérek (egyikük orvos, a másik gyógyszerész) szoros barátsága.

Az álom és a vízió újraértékelt szerepe — az ópium témán keresztül — irodalom és képzőművészet találkozásának egyik csúcspontja. Mivel szereplőiről számos jelentős tanulmány született, története is jól megrajzolható. 1909-ben jelent meg Sassy Attila már említett Ópium-álmok című albuma, s Csáth Géza első ópiumról szóló írását - Ópium (Egy idegorvos ládájából) - Sassy albumának megjelenésétől körülbelül hét hónap választja el.24 Az ábrázolások sora a magyar képzőművészeti anyagban Gulácsy Lajosnak az Opiumszívó álma (1913-1918) című festményével zárul.

Az ópiummámort „megéneklők” távoli elődei a szokatlan, a mindennapoktól eltérő élmény keresésében a vallásos extázis, a profetikus látomás útján mélyebb tudást, megvilágosodást kereső művészek voltak, akik hittek abban, hogy az álom és a vízió segítségével beavatást nyerhetnek felsőbb világokba, azaz titkos, okkult tudás birtokába juthatnak és a felfokozott érzelmi- és tudatállapotban újat, zseniálisat alkothatnak. Szinte minden ópiummal foglalkozó írásban megjelenik a felfokozott érzéki öröm és az alkotás, valamint a mélyebb megértés genetikus összekapcsolása. Ady az alkoholfogyasztást, az „idegek megmérgezettségét” a költői zsenialitással hozza kapcsolatba. De Quincey szerint a bódulat az alkotó keserveinek enyhítését is szolgálhatja. Az ópiumos mámor segít az allegória- és szimbólumteremtésben: „az első utunkba akadt tárgy beszédes jelképpé válik” hatása alatt.25 Sassyt is felszabadította az ópiumtémában rejlő szabad formálási lehetőség. Az ópium Csáth számára hasonló hatású: „világosak lesznek előttünk a homályok és sötétségek [...]. A színek és vonalak új, ősi tiszta természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben”, „...megmutatják nekünk a formákban rejlő nagy titkokat.”26