Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
ELŐSZÓ
10 felfokozott érzékelés horizontján idegennek, túlzottan intenzívnek tűnik. Ennek a sajátos érzékelési módnak a bemutatása, láttatása az irodalmi szöveg - nagyon is pozitív - teljesítménye: az irodalom képes felidézni az előbb néma, majd (túlontúl) hangos és szinte bántóan színes filmvilág illúzióját, az érzékek túlcsordulását - és mindezt a könyvoldal néma, kétdimenziós és fekete-fehér síkján. De mi történik akkor, ha a múzeumi kiállítás - bámulatos megjelenítőképességű - szövegeket és képzőművészeti alkotásokat visz színre? Vajon elvész-e a hang, a szín és az értelem, ahogyan azt Sloterdijk sugallja? Fel tudják-e idézni az érzékek szinesztetikus kavalkádját a múzeumi elrendezés „tárgyai”? A kérdés különösen érvényes a századforduló művészetének összefüggésében, abban a korszakban, amelyet egyfelől a felfokozott érzékelés kultusza, a különféle érzékszervek, művészetek és médiumok közötti korres- pondanciák keresése és - másfelől - a technikai kép- és hangrögzítés általánossá váló gyakorlata fémjelez. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón (1880-1914) című tárlat (2010. november 10. - 2011. szeptember 16.), illetve az azonos című konferencia (2011. szeptember 8.) pontosan ezekre a kérdésekre keresett választ: a századforduló művészetének önértelmező alakzatai (lirizálódás és énkultusz; atmoszféra és hangulat; köd, fátyol és homály stb.) hogyan működtethetőek irodalom és képzőművészet találkozásának leírásában és bemutatásában' - egy évszázad távlatából. Az évszázados távlat, vagyis a jelen nézőpontjának hangsúlyozása azért is fontos, mert az utóbbi évtizedben Magyarországon is egyre jelentősebbek „a medialitás és intermedialitás szempontját bevezető irodalom- történeti kutatások, melyek a különböző kommunikációs formák változására koncentrálnak”4 - ahogyan Gellér Katalin is kiemeli. A médiumok elméletei által megtermékenyített irodalomtudomány friss tapasztalata a tanulmányok mindegyikében szerepet kap. „Azzal a világgal, amelyben élnek az emberek, nem közvetlenül állnak szemben (a tér nem üres az emberek
