Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Amiről nekem a halál beszél, Tokió 1978

Amiről nekem a halál mesél,

Tokió, 1978

„Ha kinn voltam Brüsszelben, nagyobbrészt háziasszony és sofőr szerepemet alakítottam” - mesélte Judit. Akkor már jobban lehetett szakmai utakra külföldre utazni, és így megfordult a művészházaspár otthonában a kevés dollárral felszerelt magyar értelmiség apraja-nagyja. Judit valamiféle missziónak érezte a magyar vendégek kalauzolását. Szegvári Katalin újságíró, szerkesztő-riporter intelme csak évekkel később értette meg vele, hogy vigyázat, az emberek rettentően utálják, ha azt képzelik, hálásnak kéne lenniük valakinek valamiért.

„Egy hideg brüsszeli napon a számtalan átjáróház egyikén siettem keresztül, mikor nagy ijedtségemre, valaki hátulról megfogta a copfomat. Mikor megfordultam, Maurice vigyorgó arcát pillantottam meg. Comment tu vas? Hogy vagy? - kérdezte, ţa va bien! Jól! - válaszoltam. Maurice belém karolt, és mintha tegnap beszélgettünk volna utoljára, mintha bemutatónk óta nem is telt volna el már négy év is, előadta, hogy a következő teljes Mahler-est Tokióban lesz, három hónap múlva, de a jelmezeknek sokkal előbb késznek kell lenniük, mert hajón mennek. Minden részletre kitért. Arra is, hogy hosszú, piros, fehér és fekete, a Zen buddhizmus szertartá73