Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Amiről nekem a halál beszél, Tokió 1978

sos színeire utaló lepleket szeretett volna. Kért, hogy egy hat méter átmérőjű napkorongot is csináltassak, de úgy, hogy szétszedhető legyen, mert a turnékon így könnyebben lesz szállítható. Hajlított, összedugható csövekből kört csináltattam a lakatosokkal, arra feszítettük fel a jól világítható, fehér fóliát. Bevallhatom, hogy A nap szeretteinek, a Győri Balett nyitó előadásának látványtervezésekor később megismételtem ezt az eljárást.

Tokió és Japán régóta vonzott, így végtelenül örültem a felkérésnek. Hosszas, türelmes várakozásom jutalmának éreztem, hogy ott lesz az ősbemutató. A második rész címe: „Ce que la Mort me dit”, avagy Amiről nekem a halál mesél volt, így ezüstöt, feketét használtam, hogy temetési hangulatot érjek el. [Gustave Mahler: Amiről nekem a halál beszél, koreográfia Maurice Béjart, Tokió, 1978.] Pár nappal az együttes előtt érkeztem; kellett egy kis idő az utaztatást megsínylő nagy köpenyeket, fejdíszeket rendbe hozni. Húsz japán lány a földön térdelve öltögette a sokféle fekete és ezüst anyagból kollázs-technikával készült, leterített ruhát. Hirtelen megláttam a fal mellett álló, szuper varrógépeket. Kérdeztem, hogy miért nem azon dolgoznak? Felvilágosítottak, hogy így tíz varrónővel többnek jut munka, tehát

Maurice Béjart és Gombár Judit, Velence, 1981. július 17-én, a Danza Europa Fesztiválon, fotó Mezey Béla. Lelőhely: PIM-OSZMI/ Táncarchívum - fotótár, 2015.56.3.

74