Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Az áttörés éve: Amiről nekem a szerelem mesél, 1974

Narancsszínű táncruha első vázlata, terve. A XX. Század Balettje és Béjart táncosa, Susanne Farrell részére 1974-ben. Béjart kérésére nagy, patetikus, látványos ruha rajza, mely betöltheti a színpadot. Lelőhely: PIM-OSZMI/ szcenikai gyűjtemény 2017.184.1.

Férfi táncjelmez rajza, Niklos Ek számára, a XX. Század Balettje, 1974. Lelőhely: PIM-OSZM1/ szcenikai gyűjtemény 2017.184.2.

Nem tudom, bátortalan franciámmal milyen hálát rebegtem. Az igazság az, hogy ő első perctől kezdve tegezett, és noha csekély tíz év korkülönbség van köztünk, sose tegeztem vissza. Valami tudatalatti bűvölet nem engedte. Soha olyan szívdobogást, mint mikor elfordítottam a kulcsot a Rue du Carpe-béli garzon ajtajában. És tényleg hallgattam zenét, belemélyedtem Maurice könyveibe és itt-ott fellelhető titkaiba. Gyűjtöttem az anyagot egy nagyszabású előadáshoz, mely csak az én fantáziámban létezett, de húsz év elteltével meg is valósult [Carl Orff és Vajda János zenéjére, Izzó planéták, a Budapesti Sportcsarnokban, a Győri Balett és a Honvéd Együttes közreműködésével, 1983], Addig bizonyos vizeknek le kellett folynia. Tudniillik, Brüsszelnek is van folyója, csak nem látható. Ott kanyarog közvetlenül a város alatt befedve. Mégis fel kell rá készülni, hogy egyszer kibukkan. Fontos a készenlét! Hogy mennyire, azt ott a XX. Század Balettjének árnyékában megtapasztaltam. Három év telt el, és mikor már majdnem belesimultam a kétségbeejtően fagyos hétköznapokba, Maurice hivatott.”

A Mester jelmeztervezésre kérte Gombár Judi- tot. Markó erre így emlékezett: „Mindent megpróbáltam, hogy különleges tudását Béjart-nak bemutassam. Hosszú évek elteltével sikerült a Mester három nagyszerű koreográfiájának jelmezeit megterveznie... én boldog voltam, hogy beteljesült a vágya és az imádott alkotóval dolgozhatott.” (Markó Iván: A magány mosolya... i. m. 53.)