Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Találkozás Markó Ivánnal, 1969

Találkozás Markó Ivánnal, 1969.

„Mint lámpa, ha lecsavarom,

Ne élj, mikor nem akarom:

Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd:

És én elvégzem magamban,

Hogy zsarnokságom megbocsásd’.’ (Szabó Lőrinc: Semmiért egészen)

1969 márciusában a Magyar Állami Operaházban Markó Iván, a balettkar táncosaként Hans Werner Henze Undine című balettjében lépett színpadra, melyben a koreográfiát Eck Imre, a jelmezeket Gombár Judit tervezte. Markó két év óta, 1967-től volt a balettkar tagja, majd 1971-től magántáncosa. Gombár Judit 1969 tavaszán már ismert iparművész, díszlet-, jelmez- és látványtervező, a Pécsi Balett alapító tagja, számos budapesti és vidéki tánc-, zenés és prózai előadás tervezője. A tervezőnek a legelismertebb balettművészekre kellett mezt, trikót köpenyt tervezni, festeni, applikálni Pécsett, a Magyar Állami Operaházban és számos vendégprodukcióban.

„Most egy olyan időszak következik” - mesélte - „melyben kiteljesedett életem és a táncszínpadhoz való kötődésem. Visszatekintve csodálatosan szépnek, gazdagnak látnám, ha nem ismerném a kiábrándító véget. Nem kis időről: huszonkét évről van szó. A tervező magánélete és hivatása úgy fonódott össze, hogy még sebész kése se választhatná szét.”

1969 kora tavaszán Eck Imre, a Pécsi Balett társulatával egymás után mutatta be Belgrádban és

39