Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Találkozás Markó Ivánnal, 1969

Budapesten a Hanzel-zenére koreografált A sellő című balettet. A díszleteket Makai Péter, a jelmezeket Gombár Judit tervezte. „A februári belgrádi premiert követően, márciusban már a magyar változat főpróbái zajlottak az Operaházban. 1969 márciusában én először tehettem be a lábam az úgynevezett Királyi Operaházba a hazai balett fellegvárába és hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez simán ment. Hiszen nem alkalmazkodni, hanem robbantani érkeztem” - emlékezett Gombár Judit. Márk Tivadar volt a vezető jelmeztervező. A társulat tagjai között olyan híres táncművészek léptek színpadra, mint Orosz Adél, Róna Viktor, Fülöp Viktor, Szumrák Vera és a második szereposztásban Aradi Mária, Dózsa Imre, Sterbinszky László, Kékessy Mária.

„Elérkezett a döntő fordulópont, a jelmezes főpróba. Még előtte való este észrevettem, hogy a második felvonásban szereplő köpenykékre elkelne egy-két díszítéssel több. Mivel addig ilyen nagy színpadon nemigen dolgoztam, féltem, hogy mértékletességre való törekvésem inkább hiányosságnak fog látszani. Enyhén fényes, különböző textúrájú anyagokkal dolgoztam és ez által a világításnak nagyon ki voltam szolgáltatva. Késő este bementem a jelmezkészítő műhelybe, hogy korrigáljam a vélt hibákat. Már mindenki hazament, csak kedvencem, az ingvarrónő, Csőre dolgozott még. Ketten nekiláttunk és lebegő, ezüst rolnikat erősítettünk a köpenyekre. Figyelmeztettem őt, hogy a »szőrös« anyagból készülteket ne varrja a táncosok karjához közel, mert felsértheti a bőrüket. Fáradt lehetett, mert elvétette és ebből beláthatatlan következmények származtak.

Másnap a jelmezes főpróba rendben, szokatlanul simán jutott el a második felvonás hatásos nagyjelenetéig. Az egész balettkar beszállt a zsinórpadlásról leereszkedő csónakokba, lassan ringatózva repültek felfelé, majd egy megadott pillanatban kibújtak köpenyeikből és azt a mélybe leb- bentették. Fények, drapériák villantak; gyönyörű volt. Én már majdnem hátradőltem élvezni a látványt, mikor tudatosult bennem, hogy mindenki végigcsinálta a jelenetet, kivéve egy fiút, aki elejétől fogva sértett arccal, köpeny nélkül mozgott a színpadon. Lehet, hogy csak én vettem észre, de én viszont nagyon mérges lettem. Számomra az egész el volt rontva. Min-