Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)
Tervezői életút, pályakép: „Színház, a szerelmetes szakma"
Tervezői életút, pályakép „Színház, a szerelmetes szakma” „A Képző- és Iparművészeti Gimnázium maga volt a boldogság. Kár, hogy mindannyiunk számára, akik odajártunk, ez csak később vált világossá. Akkor, az ötvenes évek derekán, csupán azt tudtuk, hogy ellentétben más diákokkal, mi szeretünk iskolába járni. Még a szénszünetben is ott fagyoskodtunk. És hogy ne fázzunk annyira, a fűtetlen teremben táncoltunk. Mimi néni tánciskolája semmi volt ahhoz képest, ahogy mi csináltuk. Szépen, taktusra, ahogy kell. A rádióból kerestünk hozzá zenét. Otthon nagy botrány kerekedett, amikor kiderült a turpisság. Bánatomban elbúj doboltam, vagyis elgyalogoltam a Bakáts térről a Gorkij fasorba Zotyónak becézett osztálytársnőmhöz. Édesanyjával egy fantasztikus lakásban laktak, de nekem a vitrin vonzotta legjobban a szemem. Apró, drótra tekert színes pamutból formázott figurák élték benne mozgalmas életüket. Barátnőm sokat járt az Operaházba, és amit látott, kicsiben elkészítette. Jelmeztervező leszek - mondta, és emlékszem, mennyire sajnáltam, hogy ez a jó ötlet nem nekem jutott eszembe. Nem baj - gondoltam -, majd más mesterség után nézek.” (Gombár Judit: Színház, a szerelmetes szakma, gépelt kézirat-töredékek, Budapest, 2009-2014.) 17 ♦ ♦
