Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Témák és gyakorlatok
3. tanulAs csoportban Kapcsolatok és célok A csoport definícójában szereplő közös cél és kooperáció mellett, amely biztosítja a szükséges motivációt és az együttműködő tanulási szituációt, a sikeres műkö- dés/tanulás feltételei között említenünk kell a demokratikus módszert, a felelősség- vállalást, a jó atmoszférát és kommunikációt és olyan más jellemző adottságokat, mint a bizalom (akkor is ha kellemetlen, furcsa, szokatlan), a nyitottság (szabadon beszélek, kimondom a gondolataimat), a kohézió (közös hullámhossz, interakciók sora, cselekvési sémák, játékszabályok), a tudatosság (saját magam és a többiek ismerete, szerepem a csoportban, hogy érzi magát a másik, empátia) és az önirányítás (aktív, kezdeményező, közösen dönt a csoport vagy várja az irányítót). A felsoroltak mindegyike egyformán lényeges, de a tudatosságot, mint az önismeret fejlesztését kiemelném egy pillanatra. Az egyén hatékonyságának fejlesztéséhez az önismeret fejlesztése elengedhetetlen. Élethosszig tanuljuk tehát, hogy kik vagyunk és jó esetben egyre többet és többet tudunk meg önmagunkról. Minden új tevékenység, feladat, közeg, munkaterület, vagy munkacsoport gazdagítja és fejleszti önismeretünket. Tudnunk kell azonban, hogy sosem láthatjuk magunkat úgy, ahogy mások látnak minket. Személyiségünknek mindig van egy önmagunk által ismert és egy önmagunk által ismeretlen része. Ugyanakkor van egy mások számára ismert és mások számára ismeretlen része is. Ezeknek a tereknek (nyitott, zárt, vak, sötét)7 a mérete és egymásba mozgása személyenként és a különböző társas érintkezés közegeiben is más és más. A csoportban folyó tanulás fent említett optimális feltételei között szereplő tudatosság egy folyamatosan növekvő nyitott teret feltételez, hiszen az interakciók során egyre több visszajelzést kapunk másoktól és válik az addig önmagunk számára ismeretlen (vak) terület nyitottá, illetve egyre több dolgot árulunk el önmagunkról és engedjük, hogy az addig mások számára ismereden (zárt) térből az információ az adott közösség számára nyitott térbe kerüljön. (Vigyázat! Nem szerencsés, ha az önfeltárulkozás folyamata túl hirtelen vagy gyors, mindig történjen nagyfokú empátiával, hogy ne hozzuk zavarba társainkat.) A problémamegoldó konfliktuskezelés végigkíséri a csoport életszakaszait, hiszen az a legritkább, hogy mindenki mindenkivel egyetértsen. A vélemények és az elképzelések lépten nyomon összeütközésbe kerülhetnek a csoportban. A vita sok esetben serkentőleg hat a tanulási folyamatra, hiszen a megélt konfliktus elbizony7 Johari ablak (lásd Függelék, 144. oldal) 95
