Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Témák és gyakorlatok
témAk és gyakorlatok A KIÁLLÍTÁS l.l. A KIÁLLÍTÁSI KOMMMUNIKÁCIÓ A múzeumok kommunikációja - a kiállítás mint kommunikáció Communicare necesse est - olvassuk számos kommunikációval foglalkozó írásban. De miért van szükség kommunikációra? Azért, mert az emberi létezés lényegéhez tartozik a kommunikáció, ez a tevékenység az egyik, ami az embert lényegesen megkülönbözteti az állatvilág többi tagjától, akkor is, ha például a főemlősök csoportos viselkedéséről, és ezzel kapcsolatos kommunikációjukról egyre meglepőbb ismereteket szerzünk. Aki nem akar kommunikálni (pl. „pókerarc”), az is kommunikál, legalább ezt. Ugyanígy a múzeum és az emlékház is kommunikál, tudatosan is, spontán is, és olyan dolgokkal is, amikkel nem is gondolnák a munkatársak. A személyközi kommunikációnak három területét szokták megkülönböztetni: • verbális • nonverbális • szimbolikus kommunikáció. Az intézményekről is hasonlót mondhatunk, párhuzamot állíthatunk fel a személyközi kommunikációval: kommunikációjuk lehet verbális (feliratok, levelek, ügyiratok, cikkek, beszédek), nonverbális (piktogramok, kiállítások, tisztaság, egyenruha, áttekinthetőség, az ügyiratok stílusa, külalakja) és szimbolikus (hol van a múzeum, milyen az épülete, milyen imázsa alakult ki, kik szokták megnyitni a kiállításait stb.). 66
