Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Esszék
bArd edit füzetek - modellezését, tesztelését, véleményezését jelentik. A hazai gyakorlatban ezek legtöbbször szűk körben valósulnak meg, a látogatók bevonása nélkül. Sokszor indokolt külső szakértő bevonása (például pedagógusoké, ha kimondottan oktatási célra, a helyi tantervben való rendszeres alkalmazásra készül egy kiállítási egység) vagy a tervek egyeztetése, tesztelés a kiemelt célcsoport képviselőivel (speciális igényű látogatókra tervezett kiállítások esetében). De minden esetben ajánlható, hogy a kiállításkészítő csapatban legyen egy olyan múzeumi - közművelődési, közönségkapcsolati — szakember, aki a látogatók érdekeit, szempontjait tudja képviselni, már a tervezés kezdeti szakaszától. Az összegző vagy értékelő (szummatív) vizsgálatokra az új kiállítás elkészülte vagy egy-egy esemény megvalósulása után kerülhet sor. Visszajelzést adhat arról, valóban sikerült-e az elképzelések szerint kialakítani a kiállítást, eljut-e az üzenet a látogatókhoz. Rávilágíthat egy-egy kisebb változtatás igényére, visszaigazolhatja a tervezők elképzeléseit, és bizonyíthatja a kiállítás sikeres fogadtatását a támogatók, a működtető, fenntartó felé. Az összegző vizsgálatok leggyakoribb módszere a kérdőív, illetve a látogatói viselkedések megfigyelése. De itt is jól használhatók a véleménykártyák és a spontán írásos látogatói visszajelzések (vendégkönyv) elemzése. A látogatóvizsgálatokból tehát sokat megtudhatunk az emlékházat felkeresőkről, arról, milyen elvárásokkal jönnek, mit jelent számukra az emlékház és milyen élményekkel távoznak. Ezek az információk segíthetnek abban, hogy erősítsük a helyszín, a kiállítás látogatóbarát vonásait, és egyre több látogatóhoz jutassuk el a kiállítás üzenetét. A KIÁLLÍTÁSI KOMMUNIKÁCIÓ Egy múzeum, emlékház számos módon kommunikál a látogatóval. A kommunikáció fogalmát sokan, sokféleképpen definiálták már, és számos modellt állítottak fel a kommunikációs folyamat elemzésére. Gerbner megfogalmazása a kiállítás mint kommunikáció esetében is értelmezhető: „A kommunikáció szimbólumokon és üzenetrendszereken keresztül megvalósuló társadalmi interakció” (Gerbner, 1996). A kiállításkészítés és a kiállításnézés (befogadás) mint kommunikációs aktusok nem egyidőben valósulnak meg, ennek ellenére a kiállítási kommunikáció leginkább a személyközi kommunikációra hasonlít. Vizsgálatához egy egyszerű kommunikációs modell is megfelel: 56
