Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)

Témák és gyakorlatok

5. EMLÉKHÁZ ÉS DRÁMAPEDAGÓGIA

5.

EMLÉKHÁZ ÉS DRÁMAPEDAGÓGIA

5.1. DRÁMAPEDAGÓGIA A MÚZEUMBAN,

AZ EMLÉKHÁZAKBAN

A drámajáték és a színház eszközrendszerének és módszereinek alkalmazása az iskolai ismeretátadásban, készségfejlesztésben erős angolszász hagyományokkal bír. Hazánkban az 1990-es évektől vált ismertté, és egyre szélesebb körben népszerűvé. A Magyar Drámapedagógiai Társaság szakkönyvek fordításával, pedagógustovábbképzésekkel, módszertani kiadványokkal segíti az érdeklődőket. Az ő szakmai tevékenységüknek és érdekérvényesítő törekvéseiknek köszönhető, hogy a Nemzeti alaptantervbe új műveltségi területként bekerült a Tánc és dráma, és az új színházi törvényben is helyet kapott a drámapedagógia.

A múzeumpedagógia a kezdetektől alkalmaz dramatikus elemeket, hiszen kitűnő eszközöket és módszereket kínál a múzeumi tárgyak „életre keltéséhez”, a kiállítás mondanivalójának megjelenítéséhez vagy a kézműves foglalkozásokon elkészített tárgyak használatához, „kipróbálásához”. A történelmi helyszíneken, emlékházakban, tájházakban, kiállítási enteriőrökben maga a helyszín szolgál díszletül, ad inspirációt a dramatikus feldolgozáshoz. A statikus kiállításokba a drámajáték mozgást, érzékszervi tapasztalást, érzelmeket visz. Segíthet a vizsgált téma személyessé tételében, a kulturális, történeti vagy természettudományos összefüggések felismerésében. Élményszerűvé teszi a múzeumi tanulást, miközben alkalmas az egyéni kifejezőkészség és kreativitás, valamint a társas kompetenciák fejlesztésére is.

109