Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)

Témák és gyakorlatok

TÉMÁK ÉS GYAKORLATOK

A drámapedagógia elméleti alapjai

Neelands szerint a dráma a gyermeki játéktevékenységből eredeztethető, ugyanaz a fantáziaképesség és önkontroll jellemzi, de emellett a színházi eszközök, konvenciók is befolyásolják, alakítják. A játék fikció, kulcsszava a „mintha”; a résztvevők tudják, hogy képzelt helyzetben cselekszenek. Ez az énjük védelmét szolgálja, bármikor lehetőségük van a csatlakozásra vagy a játékból való kilépésre. A dráma képzeletbeli, de nem elbeszélő forma - az „itt és most” a fontos. Bár a helyzet képzeletbeli, a résztvevők számára „valósnak” kell tűnnie. Fontosak tehát a közösen kialakított és elfogadott szabályok, a játék belső logikájának egysége, következetessége. A drámajátékban - mint a tanulás más formáiban is - a már meglévő tapasztalatokat használjuk kiindulásként. Ezeket a képzelőerő alkalmazásával mozgósítjuk, alakítjuk az ismeretlen, új tapasztalatok megszerzése érdekében. A dráma a személyes tapasztalás során nemcsak értelmi, hanem érzelmi szinten is hat. A tanulás szempontjából a dráma legfőbb célja, hogy a játékban résztvevőknél változást idézzen elő.

A dramatikus tevékenységformákat Gavin Bolton négy kategóriába sorolja. Az A típusú tevékenységek a Gyakorlatok. Meghatározott szabályok mentén játsszák őket, van konkrét kezdetük és végük, illetve körülhatárolt céljuk. Ide tartoznak például a mozgásos játékok, az érzékelő gyakorlatok, a „Képzeld el...”-, „Idézd fel...”- típusú, tapasztalatokat, emlékeket előhívó feladatok. A B típusú tevékenység, a Dramatikus játék áll a legközelebb a gyermeki „mintha”-játékhoz. Itt általában csak a kezdet, a kiindulás kötött - egy adott helyszín, karakter, szituáció mentén indul el a játék. A továbbiakban a fantázia és a csoport ötletei alakítják az eseményeket, és a tevékenység addig tart, ameddig a benne résztvevők gondolják. A C típusba a Színházat sorolja Bolton, egy adott jelenet, színdarab begyakorlását és előadását. Itt van a legtöbb kötöttség, de a végső forma kialakításához vezető folyamat során az A és B típusú tevékenységek is alkalmazhatók. A D típus a legösszetettebb forma, amit Bolton megértést szolgáló, tanítási drámának nevez. Ez a kötött és szabadon alakítható dramatikus elemeket egy meghatározott pedagógiai cél érdekében válogatja össze és rendezi meghatározott sorrendbe.

I 10