Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

IV. fejezet: A magyar szakorvosképzés és szakképesítés történeti áttekintése

vostudományi egyetemen kerül lebonyolításra. A szakorvosi szakképesítésről kiadott diplomát az OSZB elnöke és az OTKI rektora írja alá. Az 1978. évi rendelet végrehajtása érdekében számos intézkedésre került sor. A szakorvosjelölt a szakmai gyakorlati idő kezdetén a munkáltató révén köteles jelentkezni az OTKI Oktatási Főosztályán, és a szakmai vezetőnek el kell készíteni a fiatal orvos foglalkoztatási tervét. A felkészülés ütemterve amelyben megfogalmazásra kerül a konzultáció helye, a kötelező szakmai gyakorlatok és tanfolyamok időpontja és az elméleti és gyakorlati felkészülés menete -—- szervezetté tette a szakorvosképzést, és lehetőséget ad arra, hogy az egyes szakmákban országosan egységes elvek szerint alakuljon a szakorvosképzés. Az 1978. évi rendelet az Orvostovábbképző Intézet rektorát felruházta azzal a joggal, hogy 21 szakterületen, kellő időtartamú szakmai gyakorlat, tudományos munkásság és a hazai szakmai közvéleményben kellő elismertség mellett, „képesítést" igazoló bizonyítványt adjon ki. A rektor szakmai bizottságokra és tudományos testületekre támaszkodva véleményezi a pályázókat, és a rendelet megjelenése óta mintegy 500 orvos kérte a képesítést. A 21 szakterületet az egészségügyi miniszter olyan speciális szakellátási területen vagy orvostudományi ágban jelölte meg, amelyekből szakorvosi képesítés nem szerezhető meg, de a szakmai és tudományos felkészültség elismerése mind az egyén, mind az egészségügyi ellátás fejlődése szempontjából fontos (neonatológia, EEGr-diagnosztika, orvosi psychologia, neuroendokrinológia stb.). Az 1978. évi rendelet különös értéke, hogy emelte a gyakorlati foglalkozásokat és a szakorvosi vizsgán a gyakorlati felkészültség ellenőrzését: ,,A gyakorlati vizsgán a jelöltnek számot kell adni a gyakorlati felkészültségről, ismereteiről és készségéről: ennek érdekében két héten át a kijelölt intézményben a vizsgáztató tag által meghatározott munkakörben dolgozik". A rendelet végrehajtása hosszabb időt vett igénybe, mivel legalább két évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a régi jogszabályok alapján felkészülő orvosok képesítése befejeződjön. Más oldalról az új képzési rend szemléleti változásokat is igényelt: mind a szakorvosjelöltek részére, mind a szakorvosi vizsgabizottságoknak. A szakorvosjelölteknek a felkészítése tervszerű lett, a szakmai vezetőknek a felelőssége nőtt, és a munkáltatónak tudomásul kellett venni, hogy a felkészítés érdekében a jelölt hosszabb-rövidebb időt kénytelen más osztályokon és intézményekben eltölteni. A vizsgabizottság összetétele is változott: a három szakmai vizsgáztató tag egyenlő jogkörrel vesz részt, az elnök elsősorban a rendelet maradéktalan végrehajtásáért felelős. A hármas vizsgáztató bizottság előtérbe állítja a szakma egészére kiterjedő tudásellenőrzést. Az orvosképzés és a szakorvosképzés közötti átmenet napjainkban mindinkább törés nélküli. Az orvosképzés célja a magas elméleti és jó gyakorlati felkészültségű „bázis orvosképzés", amelyre épülhet a szakorvosképzési rendszer. Nyilvánvaló, hogy az orvosképzés disciplináris jellegű oktatási rendje nem terjedhet ki a szakorvosképzés rendkívül differenciálódott ismeretanyagának gyakran általánosságban mozgó ismertetésére: egyes szakmák az orvosképzésben tantárgyként sem szerepelnek. Ez nem tekinthető hiányosságnak, hanem az egészségügyi felsőoktatás szerves egymásra épülésében kell megvalósítani a mindinkább differenciálódott, de az egészségügyi ellátásban fontos ismeretek oktatását. Ez különösen a ráépített szakmák szakorvosi képzésére vonatkozik. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a jelenleg érvényben levő 57-féle szak52