Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

IV. fejezet: A magyar szakorvosképzés és szakképesítés történeti áttekintése

képesítés nem vezet-e túlzott szakosodáshoz? További szakmák jogosítványára is benyújtották igényüket a különböző tudományos társaságok és az országos intézetek szakmai kollégiumai. Nyilvánvaló, hogy a sokféle szakképesítés önmagában nem veszélyezteti a szakemberképzést. Ha a szakosodás következtében a medicina alapjait hordozó szaktudás beszűkül, akkor a túlzott specializálódás veszélyei jogosak. Az orvostudomány haladása és újabb szakosodási irányok kibontakozása a fejlődés természetes útja. A másik oldalról viszont érdemes megvizsgálni az integráció lehetőségeit is, esetleg egyes szakképesítések megszüntetését, amelyeket az egészségügyi szakemberképzés más forrásokból és más szakterületek bevonásával old meg. A szakorvosképzés mennyiségi és minőségi összetétele fontos részét jelenti az egészségügyi ellátás fejlesztési terveinek. A magasan minősített szakemberekkel történő gazdálkodás az egészségügyi munkaerő-gazdálkodásnak kiemelten fontos feladata, amely alapját jelenti a közép- és hosszútávú tervek elkészítésének és megvalósításának.