Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

IV. fejezet: A magyar szakorvosképzés és szakképesítés történeti áttekintése

kijelölése és a szakorvosjelölt helyettesítése, ha más intézményben kénytelen folytatni a felkészülést, visszatérő vitákat eredményezett. Az Orvostovábbképző Intézet szervezeti keretében működő Országos Szakképesítő Bizottság (OSZB) hatáskörébe utalja az egészségügyi miniszter a szakképesítéssel kapcsolatos feladatokat. Az OSZB feladatai bővülnek, mivel az orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti szakképesítés mellett szervezi, irányítja és végzi a klinikai szakpsychologusok szakképesítését is. Az OSZB elnökét ennek megfelelően négy elnökhelyettes támogatja munkájában. A rendelet értelmében a vizsgáztatást 3 tagú vizsgabizottság végzi. A vizsgáztatásra jogosult szakembereket az egészségügyi miniszter bízza meg, és soraikból az OSZB elnöke (elnökhelyettese) jelöli ki esetenként a vizsgabizottságot. Az a körülmény, hogy az OSZB az Orvostovábbképző Intézet szervezeti keretében látja el feladatát, továbbá elnöki és elnökhelyettesi tisztségek betöltésére az OTKI Orvostovábbképző Tanácsa tesz javaslatot az egészségügyi miniszternek, nemcsak szervezeti változás, hanem a szakképzés és továbbképzés szervesen összefüggő kapcsolatának elismerése is volt. Az 1978. évi rendelet végrehajtása érdekében az OTKI Oktatási Bizottsága és az OSZB, mintegy 300 szakember véleményére támaszkodva, az országos intézetek szakmai kollégiumainak javaslatait figyelembe véve, kidolgozta a különböző szakmák szakorvosi vizsgakövetelményeit, a szakképesítéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek körét és a gyakorlati jártasság mértékét. Az 57 szakma szakorvosi vizsgakövetelményeit a pályakezdő szakorvosjelöltek megkapják, és tájékozódhatnak a felkészüléssel szemben támasztott követelményekről. Az 1978. évi rendelet értelmében a szakorvosjelöltek részére évente kötelező a konzultáció, amelyet az Orvostovábbképző Intézet és az OSZB szervez, irányít és ellenőriz. A nagy alapszakmákban megyei és egyetemi szinten decentralizált konzultációs rendszer bevezetésére került sor. Azokban a szakmákban, amelyekben évente kisebb számú szakképesítésre kerül sor, a konzultációt az Orvostovábbképző Intézet végzi. A szakorvosjelölteknek a felkészülés alatt legalább egy alkalommal kötelező részt venni az Orvostovábbképző Intézetben szervezett vizsgaelőkészítő tanfolyamon, amelynek időtartama 3—12 hét, és a jelöltek tudásellenőrzésére is lehetőség nyílik. Az OSZB és az Oktatási Bizottság együttesen elemzi a szakorvosi vizsgakövetelményeket és a szakorvosképzés hatékonyságát. Az 1978. évi rendelet egyértelműen megfogalmazta a „képzést", szemben a korábban érvényesülő, számos tényező által befolyásolt „képződéssel". Az egészségügyi intézmények szakellátási feladatainak differenciálódása, az osztályok különböző szakmai és technikai felkészültsége és ennek megfelelően az eltérő betegforgalmi, morbiditási mutatók, nem teszik alkalmassá a legtöbb osztályt, hogy a szakma egészére kiterjedő felkészülést biztosítson a szakorvosjelöltnek. A rendelet kibővítette a kötelező szakmai gyakorlati időt, tartalmát, és intézkedett arról, hogy csak arra feljogosított munkahelyek vegyenek részt a képzésben. Továbbá a rendelet megszüntette azt a korábbi gyakorlatot, hogy a fővárosban és a vidéki egyetemeken állandó vizsgabizottságok működnek, amelyeknek általában egy vizsgáztató tagja és az elnökön kívül egy megfigyelő tagja volt. Az egyszemélyű vizsgáztatás óhatatlanul beszűkítette a szakorvosjelölt szakmai felkészülésének felmérését, tudásának szélesebb körű ellenőrzését. A rendelet értelmében az OSZB szervezi, irányítja és ellenőrzi a szakvizsgáztatást, függetlenül attól, hogy az az Orvostovábbképző Intézetben vagy vidéki or-