Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)
II. fejezet: A szervezett orvostovábbképzés 1883-tól 1945-ig
3. A Központi Bizottság tisztikara: az elnök, alelnök és a titkár. A tisztikar tagjait öt-öt évre a 111. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki és pedig az < lnököt a Bizottság tagjai köziil. a titkárt esetleg a tagok során kívül. 4. A Bizottság évenként egy rendes közgyűlést tart: rendkívüli közgyűlést a Biz >ttság ](l tagjának kívánságára az elnök összehívja. A Központi Bizottság az orvosképzés ügyeinek intézésére és vezetésére végrehajtóbizottságot küld ki, amely a tisztikar tagjaiból és a Központi Bizottság öt más tagjából áll. A végrehajtóbizottság tagjainak megbízatása öt évre szól. (i. Ezen s!atntnniot oak a Központi Bizottság közgyűlési vá hozta? hatja meg. Az Orvosok Továbbképzése Központi Bizottságának statútumai (folytatás) letet hívott össze és elfogadta a Tóth Lajos államtitkár és Grósz Emil által kidolgozott tervet az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottsága létesítésére. Apponyi utóda, gróf Zichy János jóváhagyta és a Bizottság 1910-ben kezdte meg működését. Első elnöke Tóth Lajos, alelnöke Grósz Emil, titkára pedig Scholtz Kornél volt. Jelentős állami támogatásban részesültek: az állami költségvetésből 10 ezer korona, a Szelényi Sándor-féle hagyatékból 15 ezer korona állt rendelkezésre. Számos orvos részvételét ösztöndíjjal támogatták. Egyes vármegyék is ösztöndíjban részesítették az orvosokat, de sok megye nem nyújtott támogatást, sőt megkövetelte, hogy az orvos a továbbképzés ideje alatt helyettesről gondoskodjon. A Bizottság az I. világháború előtti években a tanfolyamok decentralizálására törekedett és a nagyobb vidéki városokban és kórházakban (Nagyvárad, Békésgyula, Eger, Pécs, Temesvár, Kaposvár, Kolozsvár, Szeged stb.) rendeztek tanfolyamokat. A fővárosban az egyetemi klinikák mellett a Ré)kus kórház, a Pesti Izraelita Hitközség Kórháza, az Apponyi Poliklinika, a Szent János és a Szent Margit kórházak is bekapcsolódtak az orvostovábbképzésbe. Grósz Emil és Scholtz Kornél 1911-ben megindította az Orvosképzés c. folyóiratot. Az első számban írt előszó meghatározza a lap célját: ,,a tanfolyamok legfontosabb előadásainak anyaga röviddel a tanfolyam zárása után nyomtatásban is megjelenjen és rendelkezésre álljon azoknak az orvosoknak is, akik a tanfolyamon nem tudtak részt venni". Az Orvosképzés c. lapban átfogó, referátum jellegű közlemények jelentek meg, nem versenytársa, hanem fontos kiegészítője volt az Orvosi Hetilapnak. Évente 6 füzetben jelent meg, amelyekhez különfüzetek is csatlakoztak. Jellemző, hogy 1911 és 1938 között 32