Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

23. szám

— 361 — legek vonulnak el hazánk fölében. Nem lehetett volna-e úgy érinteni a javaslatban , ezentúl csak egy egyénben rejlend az orvosi és sebészi tudomány, igy legalább nem lettek volna magok az orvosok compromittálva , sem a tanárok , kik közül többet jövőre nézve is az úr isten éltessen. Ezeknél fogva, ha a javaslat életbe léptetik, kik fogják leginkább szerivedni a hajótörést, mint a sebészmesterek? hiszen illyetén a tanfolyami négy év tülök elraboltatott. Mi hasznát veszik a sebészetnek , mi hasznát annak , hogy a belsó gyógyászatban szinte mint az orvosok, képeztettek? semmit! mert az oklevélben csak sebészmesternek , nem pedig orvosnak is van czímezve. — Most ha valahol megürült állomást megnyerni óhajt, csak a javaslat 19 dik lapján nyomtatott sorokra figyelmeztetik , és szégyenpirulva visszatér. A négy évet pedig ügyvédi, mérnöki, vagy más pályára szentelhette volna. De most, midőn nagyobb része a három X-et túlhaladta, és családos, mitévő legyen ? Pedig a sebészet bizonyosan óriási lépésekkel halad előre , mig vakíyukként a belső gyógyászatban kaparázgatunk. Azt sem fogja tisztelt olvasóink közöl senki tagadni, hogy fordulnak elő olly fontos sebészi esetek , hol nélkülözni nem lehet, nem szabad a belső orvoslást; mikor pedig ezt tesszük, orvossebészek vagyunk, és hibázunk-e, vagy bűnös csalódás által veszélyeztetjük-e az élet becsét és szent érdekét? A javaslatban az is érintve van, miszerint a gép egy szegecske nélkül sem egész, a kül gyógytan pedig úgy kezet fog a bel gyógytannal, mint test a lélekkel. Legyünk tehát testvérek, kiket az orvoskar oklevéllel fölruházott; hiszen a mea culpát mindannyin elverhetjük mellünkön. Emlékezzünk tehát az Isten szavaira: „Szeressed felebarátodat, mint magadat." Tehát Isten ezen szent szavánál fogva az orvosi választmány tollvivoje fölszólittatik , hogy az ész-éretlenségnek kifolyásából eredő piszkos , gúnyos, sértegető egy egész rendre megkülönböztetés nélkül méltatlanul bizalmat rontó, rágalmas szavait vissza vegye, mert ez nemcsak az élőket, de a megholt nagy sebészeket is érdekli; de mortuis pedig aut bonum , aut nihil. A vidékiekkel tartott gyűlés meghatározásából és megbízásából fogalmazta 1848-iki május 24-kén Pesten Kovács Imre, tolvivő, ^