Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

3. szám

- 34 riadni nein tudó lelkiösmeret annyira bekérgesedett-e már, hogy a kérgen által többé semmiféle éles fegyverrel hozzá hatni nem lehet! Nem uraim, ez többé igy nem maradhat, mi szerkesztők magunkban erősen föltevők, vagy mindent koczkára tenni és czélunkat kivíni, vagy nemes törekedésünk 13 éves pályájárul lelépni. — Győzni vagy halni! ez lesz ezután egyetlenegy jelszavunk ! A szabadabb sajtó bennünket e magasztos s terjedelmes czélunk érésében bizonnyal elősegitend , azért innét túl szemre főre semmi tekintettel nem lévén, mi szerkesztők kötelességünkké tettük, minden küzintézetekbe — bár hívatlanok legyünk is — betekinteni, betérünk kórházainkba, be tanintézetünkbe, megtekintjük gyógyszertárainkat, meg minden hivatalos szobát, sőt még az egyes hivatalnokok közéletét is különös stúdiumunkká teendjük, mert hivatásunkat csak ekkép véljük betölthetni; melly t.i. nem egyebbül áll, mint, hogy országunk orvosügyei fölött tudományos tekintetből őrködjünk , hogy a viszszaéléseket irtsuk, a halálos tespedést munkás életre serkentsük, egy szóval, hogy egyetemes orvosügyeinknek ne csak közérzési, köztudomási organumai, hanem serkentői is legyünk; honnét a „szólj igazat, betörik a fejed

u csak tétlenségre vezető közmondástul semmit sem rettegvén , mi csak irtandó vagy teendő elönkbe gördülend, tárunk által mind azt közzé teendjük. Tárunk most már negyedik folyamatának irányát múlt ívünkön megirók, sőt még a határokat is kitűzök, mellyek közt működni, rajtok soha át nem hágni akarunk; azért, mert az ingatagság és alaptalanság jármait magunkról lezárva , tudományunkat valóságos tudománnyá varázsolva csak a mondott irány szerint, és a soha át nem hágandó határok közt véljük magasztos czélunkat elérhetni. A nagy czél egyesitett erőket kiván mind a munkások, mind az olvasók részérül, mert hisz ezek correlátumok lévén , az egyik a másikot élteti. A jó irók olvasó közönséget idéznek elő , de az olvasók nagyobb serege még nagyobb hatással van az irók gondosabb s válogatottabb kiállítására. Atalában tárunk közönsége különbözik más folyóiratok s újságok közönségétül, mert ez olvasó és iró is lévén egyszersmind, képzelhetni, ha Magyarország széles téréin nem volna orvos, sebész és gyógyszerész, ki tárunkat nem tartaná és olvasná: milly nagy hatása volna ennek egyetemes literaturánkra. IIa a tárunk iránti eddigi részvétet, 13 évi jegyzeteinket fölütvén, te-