Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

3. szám

— 35 — kinfjük, nem tudom pirulnunk kell-e inkább a részvétlenségen, vagy csudálnunk állandóságunkat, hogy illy fagyasztó apathia közepette néhány Íróinkkal és olvasóinkkal illy szép évek során át húztuk tárunk igáját. — Hiszen mi jelenben rosszabb állapotban vagyunk, mint ezelőtt 17 évvel, midőn tárunkat legelőször megindítottuk , voltunk , nézze meg bár akárki az akkori és utolsó félévi olvasóink számát. — Dr. Bittner igen buzgó barátunk koszorúzott monographiájábul a poslázrul, mi hallatlan, tudtunkra egyetlenegy példány sem kelt el Pesten; a múlt évben első évi százra menő sebésztanitványaink közül egy kiadandó physiologiára — még a coinplacentia hatalmas emeltyűje sem segítvén — 8 előfizetőnél többet nem kaptunk; szerző társaink átalában panaszkodnak , hogy padlásaik zsúfolfa vannak példányhallgatókkal, sőt hogy többé azokra nem férvén, midőn kakastejjel sütött zsiratlan kalácsaik ezek anyai részével identificálódnak — a szellemi világ rettentő gyalázatára! nem annyira lelki mint inkább testi táplálékul szolgálnak, (ha szolgálnak), mi több, még mind ezeknél is többet mondunk, pedig úgy gondoljuk, hogy ezen mosolygó szájjal mondott, de siránkozó szemekkel jelentett példák is elegendők volnának már részvétlenségünk bebizonyítására, pro coronide megemlítjük még azt is, hogy ezelőtt néhány évvel országunk tisztelt főorvosa tárunkat megyéink főorvosai számára szoktatóul és csalétkül megrendelte; de hát gondolják-e tisztelt olvasóink , hogy valamelly sikere volt a kísérletnek? nem biz annak , mert e lépen — az ezen kísérlet előtt is dicsérendő résztvevőket kivéve — egy sem maradt tapadva , denique non erat esca pro ipsis" és hát jelenben, kérdi a jámbor olvasó, országunk egésségbeli állapotának tudományát, avagy, hogy a magyar gyógytudomány mezején mi történik? honnét kapják ezen urak ? a jó isten tudja, mi mást nem tudunk, minthogy sok physicus nem physicus. — „Fiamnak szólok — azt mondja a magyar — de vejem is értsen belőle" hogy országunkban a sok részvétlen paizsa alatt, a terepély fa hüs árnyékában mennyi más vesztegel s éldeli a közrehatlanság ananászait, azt a jó isten tudja ! de kondúlt az óra rájok is, és országunk bármelly zugában lappangjanak is , fölkeresendjük őket , és a huszár-hátvágásu vény kuczkajábul napvilágra rántandjuk. — K'a koczkábaó uraim ! rég kuttogánk má od bőn! 2 *