Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
22. szám
— 345 — Frivaldszky ?) és mégis, mivel czélomtul elüttettem, nyiltan megvallom, bogy mi egykor voltam , többé már szemész nem vagyok ; mert higyjék el uraim , hogy ha valaki tiz esztendeig tartarus emeticust soha sem praescribál a 11-ikbenmár vomitoriumot nem tud rendelni. — Silányabb nevelés után is tudok én jó practicus orvost képzelni, csak a maga lábán tudjon emberem járni, s autodidactai hajlammal birni; ellenben hol önerő, folytonos gyakorlat nincs, ott agyunk nevelés által urbarizált része nem sokára beburjánzandik. — Az ökör , ha Parisba viszik is ökör marad , s terem az ember mint a bundagallér, és a kutyabőr sem tehetség még; azért a maga esze után, maga lábán járni tanító kedvesebb nekem, mint sok más magát fitogtató, mindent tudó , mindent beagyalni akaró tanár. Uraim! halni egyes embernek is borzasztó , hát még midőn nem egy csapással, hanem egy tollvonással egész rend, még pedig egy hozzánk olly közel álló rend életét akarjuk kioltani; azon rendét, melly testvérünk lévén, bennünket számra nézve meghalad, mellyre országunknak szinte szüksége van , s melly neki szinte hasznos szolgálatot tesz! illy egész rend halála kérdem milly borzasztó lehet? — És uraim! a javaslat kitételei illy hangulatba hozhatták sebészeinket, honnét ne csudálkozzunk, ha a javaslat ellen zúgnak, és ellene hangok, még pedig az előbbeni számunkban foglaltaknál dörgőbbek emelkednek. Én magamat e tárgyban fölszólalni, annyival inkább kötelesnek érzem, mert mint seborvosok tanítóját közvetve engem is illett, és illethet mindenikünket, kiknek csak seborvosainkkal volt dolguk, főkép azokat, kik őket, úgyszólván, két fiitrumon — az examenen és rigorosumon, nem ugy mint én és Gebhardt csak az examenen — bocsátották által; mi több különösen illetheti igazgatónkat , mert mint spiritus rectornak az ö kötelessége volt az életbe bocsátandó seborvosi egyének hasznavehetöségeért kezeskedni ; azért is még egyszer mondom a javaslati kitételt semmikép sem helyeselhetem, s azt minden áron jóvá tenni akarom. IIa a dolgok isten-igazában a capacitatio útján mentek volna , a seborvosokhoz igy kellett volna szólani: barátink, polgártársaink, testvéreink! mi egymástul elkülönözve, egymás irányában kasztokat teszünk ; mi nem mások vagyunk, mint erőszakkal ketté vágott egy egész; mi egymástul megválasztva mindketten gyengék vagyunk , holott a két élet egybe forrva