Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

22. szám

egy erős egésszé válandunk. — Barátink! az idő szelleme int bennünket, egyesüljünk, mert az egyenlőség felséges eszméje egyszerűségen alapszik , a testvériesség alább- és feljebb-való­ságot nem szenved. Látjátok feleink, mi benneteket nem aka­runk megsemmisíteni, nem alább szállítani, mert mint utolsóidók­ben a nemesség assimiláha magához a népet; ugy, és még in­kább ugy nekünk az állodalom éríelmes részének egymáshoz si­mulnunk , a bennünket cgymástul választó kőfalakat lerombol­nunk szükség! stb. stb. Részemről , mi a népuralkodás természetébül önkényt fo­lyik, ügy vagyok meggyőződve, hogy ha mi tudorsereg fe­jünkre állunk is, ha a seborvosi rend velünk nem tart, mi ma­gunkban, nem vagyunk képesek a seborvosi pályát megszün­tetni, mert a seborvosok befolyása a népre, cs — ha még van — a népszinére, legalább is ér annyit, mint a mienk ; mi ha igaz — igaz pedig, higyjék el önök— ugy a népnek e tárgyba leg­nagyobb és legjogszerűbb szavaiévén, ennek akarata ellen, mint mondám, ha fejünkre állunk, sem leszünk képesek a seb­orvosi pályát megszüntetni, azért még egyszer mondom , nekünk e tárgy kivivására seborvos-testvéreinket minden áron, de nem ám a javaslati modor szerint meg kelletik nyernünk. De hátmikép? az most a kérdés: felelet a bennünket vá­lasztó khinai fal, ha nem épenséges lerontása által is, legalább a rajta keresztül nyitandó ajtó által. — Uraim! még egyszer mondom, az idők nagyot változtak, sőt folyton órárul órára vál­toznak , a spectabilis és perillustris, és még inkább a magnill­eus és illustrissimus világnak vége van, és ha vége nincs, nya­kára akarunk hágni, az emberiséget egy niveaura hozni, azért nekünk is olcsóbbra kell magunkat tartani, ne hogy olcsó áron se keljünk, és kelljünk , de koránsem azért, hogy mi vesszünk, hanem hogy mások nyerjenek; nem azért, hogy süllyedjünk, ha­nem, hogy másokat magunkhoz emeljünk. És uraim! önök értik már mit akarok, ha nem mondom is, és ha nem értik, én nyíl­tan megmondom, hogy azon érdemes seborvos-testvéreinket, kik magokban erőt éreznek, s kik magokat az általunk olly igen silánynak (óh, óh! és miért épen olly silány?) tartott egyete­mi nevelés után az életben folytonosan müveitek , (mert ez ám az igazi miveltség), és kik lakta vidékükön közbizodalmat, tisz­teletet és szeretetet vítak ki, emeljük magunkhoz akkép , hogy

Next

/
Thumbnails
Contents