Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

22. szám

— 344 ­és hibák, mcllyekre mások által figyelmeztetve, javulni akarunk, cs fogunk is. Én részemről nyíltan megvallom, hogy a javaslatban a seb­orvosi renden ejtett méltatlanságnak szinte részese vagyok , de mivel a javaslatnak sem indítványozója, sem vezetője nem vol­tam , sőt a választmányi vitatkozások későbbi részében — miu­tán azok első része sem volt mindenképeni ínyem szerint — ma­gamat inkább íagadólagosan s hallgatagul viseltem, és a javas­lat ministernöki átadásának dicsőségébül sem részesültem ; azért e részrül az utolsó s legkisebb rendű bűnösök sorába tartozom, bűnöm kis részét lemosandó, ezennel a tisztelt seborvosi rendet ünnepélyesen megkövetem. Részemről, ha én akár a választmányi, akár a közgyűlési lanácskozmányok vezére lettem volna , e tárgyban nem a sértó modort, hanem az ildomos, barátságos és békességes capacita­tio útját választottam volna; meghítam volna legalább budapesti nevezetesebb seborvosainkat, és az egyenlőség s testvériesség nagy eszméjének fonalán őket a tárgy fontosságárul iparkodtam volna ügyünknek megnyerni. — De így uraim! ez ám az iga­zi „sine nobis, de nobis" ez nem keresztény­catholicusi „do­minus nobiscura" de még „dominus vobiscum" sem; honnét ne csudálkozzunk aztán, ha antiphonai feleletül „et cum spiritu tuo < £-t nem kapunk , mert a millyen a jó nap, ollyan a fogadj' isten. Ha mondom én vezérlettem volna a gyűléseket, és ha én irtam vol­na alá a jegyzőkönyvet, elmondottam volna meghivott seborvo­sainknak, hogy mi rémitőkép megszaporodván, nem annyira a szaporitásrul mint inkább a fogyasztásrul kell gondolkoznunk , nehogy mint a sáskák egymást fölfaljuk, mert bizony ha három négy évre nemcsak a seborvosi, hanem az orvosi tanbolt ajtajit bezárjuk is, azért az orvosegyénekben még sem leszen szük­ség ; elmondottara volna nekik , hogy ha tán tudományunkban si­lányak vagyunk, annak egyik oka igen nagy elszaporodásunkban — tán nem is annyira, mint mondatik, tanintézetünk hijányos ál­lapotában rejlik, mert ha nincs alkalmunk a tanultaknak életet adni, tudományunkban nem hogy gyarapodnánk, hanem apadunk inkább. Ugy, bogy példáért messze ne kelljen mennem ; én mint tanuló a szemészetet egész álló esztendeig, mint tanársegéd har­madfél esztendeig gyakorolván, tudományunk ez ágát mennyire e tudomány megengedé tökéletességre vittem (nem de barátom

Next

/
Thumbnails
Contents