Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

17. szám

— 268 — tatkozott, nagy fájdalmakra a vajúdó eszméletét veszté, s végtagaiban erős ránggörcsök és deiraenet állottak be. Arcza a betegnek szederjes és duzzadt leve , lélegzete hörgő. Több szerek sikeretlen használata után az égény minden görcsös állapotot elhárítva, a gyermek szerencsés megszülésére segédforrásul szolgált. — (Würtemb. Corresbl. 1847.) Dr. Cs. A tüdők szerkezete és a tüdöyümök képezéséről. A tüdők hörgcsövekből, hörgközsejtes utakból és légsejtekböl szerkezvék. Az elsők a gőgsip elágazásától erednek, porczgyürűkből és saját hártyából állanak, s a tüdő állományba szétterjednek, hol a porezgyürűk lassanként elenyésznek.— A hörgesövek hártyája rostos jellemét egész lefolyásában megtartja, a véredények több fonatait ellátván , mellyek a hártya végezetén a légutak edényeivel szövetkeznek. A hörgnek közsejtes útai (intercellular Wege der Bronchien) kezdetükben kürdedüek, és épen úgymint a hörgesövek , nem épen sok légsejtekkel közlekednek, azonban minél inkább közelednek ugyanezek a karéj fölszinéhez, annál inkább növekszik számuk, e közlekedési nyílások végre olly annyira szaporodottak, és egymáshoz közeledettek, hogy közsejtes idomukat és körös alakúkat veszítvén , 'domtalan , a légsejtek között megoszlott, és ezekkel minden irányban közlekedési utakká ; s végre egy vagy más karéj föl— szineig eljutvén, légsejtekké alakulnak. A légutaknak sajátlagos pillás nyálkabőre (Ciliarepithelium) béleli a hörgesöveket egész a hörghártya végezeteig ki. Ugy látszik azonban , hogy a légutak csak fölső része vagyon takhártyával bevonva, azon részek pedig, mellyekben a vérváltozás különleg (speciell) történik, csak merő rostos szövettel bélelvék, mit szerző szerint kórtani tekintetben a hörg és tüdőlob igazolnak. A légsejtekről. Ezek kis, rendetlenül idomult, és többnyire négyszegű üregek, mellyek különféle részein ugyanazon tüdőnek változó nagyságúak , azonban edényekben leginkább bövclkedők azok, mellyek a központhoz legközelebb helyezvék, mig átalában a központtuli távoztukkal nagyságuk növekedvén , edényekbeni bőségük kevesbül, azonképen , a mint ezek a távolabb részekre átoszlanak. — Azon légsejtek, mellyek a börgcsövekbez vagy a közsejtes szövethez közel fekszenek, ugyan-