Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

17. szám

— 269 — ezekbe széles és körded nyilason át ömlenek , mig a távolabb helyezettek más sejtek közbejötte által közlekednek,— Az egymással összekötöttek számát nem könnyű előadni, azonban arányos ez , a hürgutak és karéj fölszine távolságával. Béönlött készületben (Praeparat) könnyű a két vagy három sejt közötti közlekedést kiszemelni, számukat azonban igen nehéz meghatározni. A tüdögümök képezésérö/. Ezt szerző szerint legjobban béöntöft készületben láthatni, hol a güinő halvány szine visszasugárzó fénynél, az öntő vörös gyurmától sajátlagosan különbözik , és nyilván ki lehet venni, mikép a gümő gyurma, a tüdő hártya szabad fölszinéről a légsejtek mélyébe terjeszkedik. Ez utolsók továbbá kitágulnak, lemezeik az egymáshoz helyezett sejteknek összenyomulnak, edényeik elenyésznek , a vérhozzájuthatás a kóros részhez gátoltatik , honnan végre a tökéletesen kiképzett gümő idomát nyeri, mellynek nagysága és száma a kitágult sejtekkel arányban áll. — A gümő gyurmától bétöltött egyéb sejtek között részint edények láthatók , mellyek már elenyésztek , vagy épen serami edényeket sem vehetni ki, hanem csak egyedül a tüdőhártyát, melly a gümő-gyurmával összevegyült köpedékképen kivettetik, ugyanezt nagyító üvegen tisztábban lehet szemlélni. A gümők települése leginkább a hörg közsejtes útain lát— szatos, a kisebb hörgesövek későbben hasonlóan gümös anyagtól töltetnek be, melly az átalános gyurmával összeolvad. Ha e szerint gümő keletkezett, ennek központi részei azon edényektől mindég inkább eltávoznak, mcllyekből a gümő-gyurma először képződött, mi által lassanként a légsejtek pusztulása, éleességi vesztesége és ellágyulása áll be. Ezen vizsgálatok eredményére hivatkozva a szerző a gümők lobos vagy nem lobos eredetét kérdi? 0 okadatokkal igyekszik ezeknek eredetét minden lob hozzájárulása nélkül történtnek állítani, és ezért a gümöket elsőlegi képezettel (primitive Bildung) mondja keletkezni. Záradékul ide mellékli szerző a gümős tüdósorvadás kórjeleit illetőleg: miszerint ez kétkórtani állapotokra visszavezethető, t. i. 1-ör, a tüdő egy része a légtől áthathatlanná válik. 2-or, a tüdögümőt mellőzve, a vér ennek közelében levő ép részekhez vezettetik. Ez utolsó körülmény, a vérköpés és hurutos állapot mintegy fő okául tekinthető. A gümő azonban mindenkor