Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

1. szám

— 10 — a tudománytól oily korán elragadva, azt leghívebb kórboneztani észleletekkel gazdagította, tettenek , és azoknak bö tartalmával és belértékével az ész és tapasztalás próbakövén meg fogunk ismerkedni. El nem mellőzhetem i(t emlités nélkül az angol hadi orvos Fergusson Vilmos-nak meghálálhatlan érdemeit, ki az első jégtörők közé tartozik azok között, kik a bujakórt higany nélkül orvosolni igyekeztek. Fergusson fáradozásait majdan egész Európában az emberiség javára lelkes buzgalommal folytatták. Igy Bécsben a bujasenyves nők osztályában , melly több évig köztiszteletű hazánkfiának az eddigi aligazgató, jelenleg pedig császári udvari orvos Seeburger-nuk igazgatása alatt volt; úgy szinte a bujasenyves férfiakéban is, mellyben a tapasztalt Folicarczny főorvos alatt magam is 4 évig működtem , lehetőleg kerülik a higanyos gyógymódot; és csak rendkivűli makacs esetekre tartják fön. A bujakór és bőrnyavalyák körül elavulhatlan fényes emlékeket szerzett magának az emberiség történetében az orvosi igyekezet. Ugyanis a mult század végén még Cullerier tudósítása szerint hat bujakórosra egy halálozás esett, két évtized előtt pedig Parent-Duchatelet becses gyógy-statistikai dolgozatai szerint negyven hétre egy, tiz év előtt pedig a bujasenyves férfiak kórházában Párisban csak kétszáz háromra esett egy. Végre legújabban a bujakórosok osztályában Bécsben tulajdonképi bujakóros pusztítások következtében az orvosláson (saját négy évi szolgálatom alatt) keresztül ment négy ezer bujakóros egyén közül csupán három halt el; úgy hogy ezernyi ezerre megy azoknak számuk, kik az ojvosi működésnek köszönik egésségöket és éltüket; —• valamint százezreket és milliomokat ment meg életveszélyes bőrkór és kora sírtól az orvosok által behozott és elterjesztett tehénhimlő-oltás. Minél fontosabb a nemzési életművek befolyása az emberi nemzet jelene és jövőjére , annál hatalmasb rugóval kellett azok életmüvi és működési megzavartatásának hatni az orvosi világ üdvös törekvéseire; és valóban egyfelől a vizelletcső bántalmaiban Ducamp, Amussat, Segalas, Civiale, WattJnann és lvancsics fáradozásai, másfelől a nők ivari betegségeiben a méhtükrök alkalmazása, mellyek közt különösen a Fricke és Segalastói ajánlottak tagadhatlanul legczélszerubb idomuak, megbecsül-