Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

2. szám

— 23 — ügyes kezeitől megfosztva parancsainak tcllycsitctésc't más ügyetlen és lelkiismeretlen kezekre kénytelcnitetik bizni.— A seborvosok sziikségtelenscgirül vagy legalább az idő kivánataihoz képest elégtelenségükről meg lévén győződve, ők nálunknál soklenével és jövendőjével birunk a praeteritumra nézve is kiakará tenni , ugyancsak ismét a közbe szúrt multat jelentő t betűvel, a milly szó csakugyan az itt jelentett is, mert ha történvén és történendvén mondhatjuk, az értelem ugy kívánván , miért nem mondhatnók történdvén is- — Dr. Arányi említett munkájában még egy szóképzőt is ajánlott, a templom vagy egyház helyett t. i- ő imala-1 irt, váljon tudja-e ő e la formativum jelentését, azt ugyan nem tudom, de hogy a szó általa egészen jól van készítve , annyi bizonyos. La a tokásnak lévén gyöke , a finn minden lakhelyet to képzővel készit, ugy p.o. ő a napát napinak hiván, ennek lakását napila-nak nevezi; az atyát ő isa-nak nevezi, (melly szó regi halottbeszédünkben is meg van „mikép teremtévé isten dsß-müket Adámut") (váljon is-ten nevünk nem innét van-e?) és ő a íinn t- i. az atya lakását egy szóval isala-nak híja. — Mi az infiniti et participii praeteritumok dbetűvel teendő képzetését illeti, a l betű itten egy kis bajt csinál, mert sok igéink részint mint gyökök, p- o. szeret-ni, részint mint passivumok és factilivumok szerettet-em, szerettet-ek t betűvel végződvén, legalább a kimondásban nem adnának a praesensektül füllel megkülönböztethető hangokat, p. o. szered-nl: amare, szeredd-ni ama visse; szered-vén amans, szeredd-vén: fuitus amans- Ez esetekben bennünket falán ismét a finn nyelv segíthetne ki. K- Kelgren (

die Grundzüge der finnischer Sprache mit Rücksicht auf den uralaltaischen Sprachstamm. Herlin, 1847. a 91-ik lapon) ezeket mondja: „

Diesem Stamm auf mise steht der auf ma gegenüber: linnun lanla ma (a finn a madarat linko, linkiinak nevezi, mellynek genitivusa linnun, nekünk is van linkó-nk, t. i. a sarma — linko, a linkó lengőt tehet, és igy a linko magyar és finn szó is egyszersmind. A laula énekelni a természet szava-lall-ázni) der Gesang {als Praeteritum) — das Gesungenhaben des VogelsTehát a íinn a practerilumot, vagyis a wültat m betűvel jelenti, melly m. betű a xcAmult szavunk gyökhangja lévén, a finn nyelvben szinte a praeteritumotképezvén a d betű helyett vétethetnék föl, mivel pedig jó volna a pracsenst a praeleritumtól vocalis által is különböztetni, azért a keményhangú igékben a finn ma, a lágyakban pedig a me megmaradhalnaLenne tehát p. o. tagadni — negare, tagadnia — negavisse, szeretni — amara, szeretme — amavisse, le-ni esse, le-me — fuisse. Melly m betű a participiumokra is alkalmaztatván, volna p. o. történvén — eveniendo, történme, történmén, eventum esse, szeretvén — amans, amando, szeretme, szerelmén — amatum esse; ta-