Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

2. szám

— 24 — kai jobban elrendelt statusokban megszüntettek, megszüntetvén a kórápoló osztály annál szükségesebbé lett, mellynek szükséges volta azon arányban növekedendik , mellyben a gyógyszerek a termeszeti erők gyógyczélokrai minél nagyobb fordítása s alkalmazása által háttérbe szoritatandanak. A kórápoló teendői a beteg körül physicumok, bromalologicumok és pharmacologicumokra osztatván , nekie mind a három osztály irányában elég gadván — negans, negando, tagadnia, tugadmán — negalum esse (mi valóban csak olly jól hangzanék, mint p. o. tagadva, tagadván ) Föntebb a casus caritivus fölvételét indítványoztam, nem azért mintha a ne!hiti-1 egészen nélkülözni akarnám , hanem inkább csak pro variatione et synonymo, mire a stylusban gyakran rászorulunk. Ezen casus fölvétele sem több sem kevesebb nem volna, mint a hogy az idom szót fölvevők, mellynek t. i- csak negatívuma idomtalan volt meg élő nyelvünkben, az idom szorul még akkor szó sem lévén. Ejtegetésünk kiegészítése a caritivuson kivöl az ész postulatumai szerint a locativus superiomak ra, on, vol (templomra , templomon, templomról, asztalra, asztalon, asztalról) ellenkezőjét a locativus inferior! is megkívánná, mit al szócskánkkal tehetnénk ki, volna tehát p. o. asztal alá helyett asztallá, pad alá helyett padlá, asztal alatt, pad alatt helyett asztallalt, padlatt; asztal, pad alól helyett asztallal, padlói stb. stb. •) — Én úgy gondolom, hogy ejtegetésünk gyökszavaink efféle jelentő szócskákkali együvé forradásábul kerülvén ki, nyelvünk organicus további kifejlődésének grammatikánk útját nem állván , az ész postulatumai után, e locativi inferiors casust nyers közönségünk maga hozta volna életbe; mi az útat álló grammatica miatt nem történhetik, azért az egyes iróktulfügg, váljon az itt ajánlott nyelvészeti reformok életet kapjanak-e vagy sem? A tudós társaság, mint fő forum, illy esetben magát — mit igen bölcsen teszen — negative viseli, elvárja az időt, melly az efféléket megérleli, s csak midőn már jobb iróink életet adtak a gondolatnak, akkor teszi rá ultimátumát. — Engedelmet illy sok nyelvészeti kitérésért; Molnár Albert, Páris, Pápay, Gyarmathy szinte orvosok voltak, valamint Vaida és élő Arányi is. Mi orvosok és természetvizsgálók nyelvünk művelési ügyében soha sem voltunk munkátlanok. — A német, noha nyelvük kifejlődés! culminatióját elérte, még mai nap is faragcsál nyelvén. És mi ne tegyük-e azt még lényegére nézve is? ez annyit tenne, mint a gyilkot magunk ellen fordítani. Nyelvünk lelkünk minden mozdulatait a leghüvebben követi, hozzá fogható széles c világon nincsen*) Mint igen tisztelendő Mráz Rókusz-kórházi lelkésztől értem Hévizén Pest- vármegyében actu él a nép asztallá, asztaliad, és asztaltól kitételekkel.