Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

1. szám

(apu finnül segítség, ápolni nyelvünkön annyi mint segíteni, segíteni szavunk rosz szó, mert siegifeni kellene, ugy sebes sem jó hanem siebes, mert a sebesnek valamint, ki segíteni akar , annak si-etni kell, nem seb, sem pedig seg sebes és segedelem szavaink gyöke, hanem ÍZ.) Az orvosok nem okta *) (ok nélkül) főkép mai nap különösen a sthetocoskopi diagnosisra nagy pondust vetnek; vajha a therapia, melly mégis a szenvedő és halandó emberre nézve a főczél, a diagnosis kapuin keresztül hatván, szinte olly ápolgatásban részesülnej de itt ám a hopp! s itt a bökkenő ! Valóban az egyetemes orvosvilág nagy bűnét meggyónhatná, legalább magának, hogy az olly igen előrehaladt, főkép természettani segédtudományok legújabb felfödözéseinek kellő hasznát nem veszi, bűnét megválván, inig egy oldaliul a jó diagnosis készítésének egcsz erővel neki feküdt, más részről a jó therapia tudományos alapját is letenné. Valóban csudálkozom, hogy mig egy oldaliul évenként annyi jobbnál jobb theoria morbi jelenik meg, más rcszrül évtizedek múlnak, hogy egy jó theoria sanationist nem látunk, ugy hogy illycsmi még mindig a pium desiderium-ok sorába tartozik. Vajha mig egy részrül a bécsi oskola a jó diagnosis készítésének nehéz föladatán folytonosan fáradoz, addig, mi eddig, óh fájdalom! nincsen, a pesti vagy inkább magyar oskola a tudományos diagnosticát magáévá tévén, az észszeiü és sikerdús gyógyítási elvek kivívását (űzné és küzdené is ki. A ki a kór élet physiologiáját, mint az ép élet clferdülését — mennyire mostani tudományunk állásáhozképest emberi erőnk engedi — ösmeri, a kór folyama alatt belsökép mik történnek *) így mondaná a finn per casum caritivum, mit mi oli nélhül mondunk; honnét az okta-an, a két a közé /-1 tévén oktalan (negatívum adjeclivumunk lelt, inellybcn az l betű csak az euphonia végett csúsztatott be, és csak olly szerepet játszik , mint lo-v-at, lo-v-as szavainkban a t betű; honnét etymologice nagyobb hibát nem igen követhetne el, mint egy irónk, ki p.o. pénztelen helyeit pénzlen-t, lábatlan helyett láblan-t ir, hisz e szavakban nem az / hanem a t betű a lényeges. Hosszú szavainkat, hol csak lehet, rövidítsük ugyan, de úgy hogy lényegcíktiil meg ne legyenek fosztva. Engedelmet a nyelvtani kitérésért, mert hisz nyelvünk müvelhetésének ajtaját isten mentsen, be ne zárjuk, máskép nyelvtanunk rosszabb az útonállónál I *