Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

1. szám

tudja , s tudja egyszersmind azt is , hogy orvosi beavatkozás nélkül raelly tal *) vagyis sors; végre azt belátván, milly czél­irányos avagy bal fogásokkal él az egészen magára hagyott élet­erő , gyógyerú, belerő vagy akármi néven nevezhető erő a betegség elhárítására: az mind ezeket összevévén a gyógyterv megalapításához fogván, a disponibilis dolgok myriaszát látja ma­ga előtt. Ha mi ezen orvos szabad rendelkezésére ajánlkozó gyógydolgok seregét áttekintjük, úgy vélem, hogy azok apsy­chicai befolyások kormányzását ide nem tudván , három osztályba rendeltethetnek, egyik része azoknak a konyhábul, a más k is­mét a konyhábul , de a deákból vagyis a gyógyszertárbul ke­rül ki, a harmadik része végre a physicus és chemicus befolyá­sok osztályát teszi. — IIa mi ezen három rendbeli gyógydol­gok eddigi figyelemre méltatását vesszük , nem akarva is meg kell vallanunk, hogy — min kezeinket összecsapván, csudál­koznunk kell — bogy mondom, mi a kopott századok penészét örökségül kapván, meg e mai napig is mindig a betegségek or­voslásában a középsórendi gyógycszküzökrc legtöbbet, az el^ő rendbeliekre — gyakorta csak propter formain et bonum pacis — valamicskét , a harmadik rendbeliekre pedig jobbadán csaknem épen semmit sem tartunk. E három rendbeli szereket bromatolo­gicum , pharmacologicum és physicum-nak nevezvén , részemről a betegségek gyógyításában a legtöbbet biznám , s ugy vagyok meggyőződve , hogy némclly chirurgia minorhoz tartozó sebészi gyógyszereket, és a gyógyszcrtárbclickböl huszáros hat vágás­ként vagy hatot kivéve bezárván a gyógyszertár ajtait, legtöb­bet biznám mondom az utolsó rendbeliek tudományos és czélhoz­vezetó változatos elrcndclcscbcn. — Azt tudván, hogymint az egyetemes természetben a cosmicus atmosphacricus és telluricus befolyások az érzékeinkkel fölfogható anyagi világban örök já­tékot űznek, a tünemények legnagyobb változatosságát szülik, *) A latin a sors-ot fois-nak is mondja, p. o. gondolom Pbaedrus mond­ja „ergo forte evcnil" az az sors, falum által történt, a forte, for­sitan-t pedig a magyar talán-nal teszi ki, és igy dologütőleg a sors vagy fatumot nyelvünkön tal-nak is mondhatnók. A nyelvünkön fő­kép ének közben kellemetlenül suhogó sorsot nélkülözhetnők; do­logütőleg mondom, mert a magyar „azt találtam mondani, azt talál­tam tenni" kitételekkel élvén, a találni szavunk gyöke a sorsot je­lenti.

Next

/
Thumbnails
Contents