Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

4. szám

— 52 — ta], majd a bélcsatorna fölizgatása által tartóztatunk föl tgy fölmagasztalt életfolyamatot valamelly távol helyezett életműben , sőt meggátoljuk s végre elnyomjuk azt; majd pedig a vérnek bór felé való zaklatása , s az idegmunkásságának egykorú ostromlása által fojtjuk cl még csirájában az élefmúség kóros állapotainak egész elláthatatlan rendjét. Nem az előidézett izzadság , s a bőr fölmagasztalt elválasztása az, miáltal olly gyakran pusztítunk el egy belső bajt ; hanem az ezen elválasztásnak alapúi szolgáló fölmagasztalt edényélete a bőrnek föltételezi a vérbőség csökkenését s végképi elenyészését egy belső részben , a legnevezetesebb forrását különféle és makacs működési zavaroknak. — Az izzadság csak magára a bőréletműre nézve fontos , minthogy a fölmagasztalt elválasztás által a fölmagasztalt edénymunkásság ismét kiegyenlítetik s a szabályszerű állapotra visszavezettetik. Vannak mindazáltal körülmények, mellyek között a torlódások kölcsönös izgatás által növekednek. Minél bensőbb az életmüvek egymáshozi rokonszenve, annál bizonyosabban helyet talál ezen eset. Minél inkább közeledik a szem, lakhártyájának egyszerű torlódásából azon állapothoz, melly Chemosis nevezet alatt ismeretes , annál inkább fejlődik a másik szem kölhárfyájának edénymunkássága, mellytöl ismét visszahatás támad az eredetileg megtámadt szemre. Ha egy életműben a vérbőség egész a gyuladásig emelkedett, akkor az edénymunkásságnak izgatása egy más életműben soha sem eredményezi az először megtámadottnak lehangolását, hanem a gyuladási folyamatot egyenesen előmozdítja a beteg kárára. Atalában minél nemesebb a rész a jelentélyes edény-és idegbőségnél fogva, s minél inkább föl van magasztalva annak edényingerlési állapota , továbbá minél régebben van az már jelen , annál kártékonyabb hatással lesz minden helybeli edényizgatottság egy más életműben a kóros képletre. Minélfogva számtalanszor igazolt tapasztalatok eredménye az , hogy a bőr izgatása elvezetési czélból, hólyaghúzók és mustártészták által csak a gyuladásos betegségek kezdetén és végén , de soha sem a legmagasb fokán, eszközöltethetik haszonnal és sikerrel; a végén azért, hogy a még jelen lévő edényizgatottság tökéletesen semmivé tétessék. Az életmüves és agyi rendszer közötti ellentétben rejlik az alapja annak, hogy a vér különös viszonyban van a test bizo-