Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

4. szám

— 53 — nyos rendszerei e's életműveihez az élet különféle korszakaiban. — Nappal az agy és gerinczagy élete , miként mindentöle fíiggö életmüveké is fölmagasztalt munkásságban van , úgyde minden fölmagasztalt munkásság ugyanazon arányban fölmagasztalt véréleíet föltételez , minélfogva az nagyobb mennyiségben fog az érzéletmüvekbe ömleni , miként a növekedett világosság ingere is, nagyobb izgatottságot eszközöl abban. Az állati idegrendszer működésével áll helyre a keringési folyamat eloszlásának sulyegyene a test minden életmüves rendszereiben, mellyel az eltörlött világosságbefolyás , az éj beköszöntése eltöröl. Az agymunkásság csökkenésével, szükségképen csökken az életmüves vagy együttérzrendszer munkássága is, melly különösen a véréletnek jutott osztályrészül. De nem azon arányban. A légzés (melly csak egy részben ünkénytes, agytól függő működés), a sziv és ütérverés, az epe elválasztása jólehet gyengébben , de mégis folyvást tart, a húdelválasztás pedig még növekszik is. Éjszaka tehát a vér az ideiglenesen eltörlött állati élet sphaerájából az aránylag fölmagasztalt együttérz- vagy életmüves rendszer körébevonul, s a képző életmüvekben gyülekezik össze. Önkényt értetik, hogy itten csak a véréletnek különböző idökbeui aránylagos túlnyomóságáról van szó a két rendszerben. Mert az agy minden időben , éjjel és nappal nagy mennyiségű vért tartalmaz borítékaiban és terimbelében. Csak hogy a mennyileges arány a két időszakban különböző. Az imént előadottakból két fontos következmény tűnik elő, mellyet a tapasztalás a betegágynál tökéletesen megerősít. 1. Minthogy a dúczidegrendszer s igy egyszersmind az egészen ettől függő vérélet éjszaka túlnyomó, jelentélyes zavarainak is szükségképen ezen időben kell sulyosbulni, s jelenlétöket kétségtelen kórjelek által kitüntetni s fölismerhetővé tenni. Minden edényrendszerbeli betegségek sulyosbulnak estve felé. 2. A vérrendszer betegségeinek enyhülései caeteris paribus annyival csekélyebbek lesznek, minél magasabban áll a bántalraas életmű az állati élet körében; s azon arányban lesznek tökéletesebbek és szerabeszökőbbek, minél kizáróbban tartozik valamelly rész működése a képző élethez. A gyuladásos betegségek lefolyása az agyban, a fül benső részeiben , a szem-, tüdők- s bélcsatornában, úgy a máj-, lép- és nyirkmirigyekben elég bizonyságot szolgáltat ezen állításra nézve. Ha a bélcsatorna gyuladásai nem ritkán