Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

3. szám

— 37 — Ha valamelly életmű egy részében torlódás képződött ki, az edények kitágulása és a vérfolyam meglassúdásával; akkor annak az izgató ok által nem érintett részeire ugyanazon életműnek különböző befolyása van. A vér t. i. egy részint a linóm hajszáledényekböl az izgatott helyre vonattatik s ennélfogva szinte egészen elenyészik ezen edényekből; részint pedig nagyobb hajszáledények által keres magának kivezető utat, hogyavisszerek kezdeteibe juthasson. Ez által ezen helyettes edényekben nagyobb vértolulás támad, világuk kitágulásával. Illy móddal az eredetileg megtámadt helytől, mindenkor új góczai támadnak a szabálytalan edénymunkásságnak, mig az egész életmű a betegség körébe vonattatik, ha ezt nem lehet csakhamar eredeti fészkére korlátozni. Hogy helybeli vérbocsátások illy állapotban elhatározott hasznúak leendenek, azt mindenki átláthatja. Valamelly életműnek kóros vérbősége és azon vérbőség között, melly élettani folyamatnak a követközménye a fejlődési korszakban, azon különbséget lehet észrevenni, hogy az egész fejlődő életmű fölmagasztalt életességet tanusit. A vér tehát ugyanazon fölmagasztalt munkássággal, mellyel az életmű állományától vonatik, fog az edényeken keresztül hajtatni, miáltal összetorlódása és pangása meggátoltatik. — Ha az edények kitágulása bizonyos határon túlhalad, melly határ a különféle életmüvekben különböző, akkor zsongjuk, vagy az életmüves összehuzódékonyságuk tetemesen meggyöngül, nagyobb mértékben pedig elbénúl, szélhüdésessé lesz; minek közvetlen eredménye a savónak vagy vérnek kiizzadása. Az agybani torlódásnak csekély fokozata gyakran elégséges savó , s ritkán vérkiizzadást is előidézni. A tüdők, mellyek arra rendeltetvék, hogy nagy mennyiségű vért fogadjanak magokba, nagyobb fokú kitágulást és eltellséget engednek meg véredényeikben , mielőtt vér, szinte sohasem tiszta savó kiizzadása bekövetkeznék. Átalában azon életművek, mellyeken szabályszerű állapotban csak kevés vérvezető edények vonulnak át, millyenek a savós iznedhártyák , csak mérsékelt fokozatú vértolulásnál is inkább előmozdítják a folyadékok kiömlését az edények üregeiből, mint az ollyanok , mellyek egésséges állapotban is tetemes edénymunkássággal fölruházvák. Maga a méh is, jólehet időszakonkénti vérürüléseknek van alá vetve, nem tesz e tekintetben ki-