Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

11. szám

— 168 — Nem hiszem, hogy találkozzék valaki, ki a boneztan fontosságát az orvosra nézve tagadná. Az orvosnak ismerni kell az emberi test alkotását, mert különben csak sötétben tapogatódzik , s hasonló azon status férfiúhoz , ki ollgan nemzetnek akar törvényeket szabni, mellynek állásával fejlődési fokozatával, szokásaival, éghajlatával, vallásával meg nem ismerkedett. Óhajtom ennélfogva, hogy növendékeink mindjárt az orvosi pálya kezdetén gyakorlatilag czélszerüen avattassanak be a boneztan elemeibe, gyakorlatilag mondom, mert ha átalában igaz, hogy nem annyit tudunk , a mennyit beraktunk imigy amúgy emlékezetünkben , hanem annyit, a mennyit agyunk assimilálni tudóit, valóban az is tagadhatatlan, hogy a természettudományokban s a boneztanban is annyi lesz tulajdonképen mienk, a mennyi a szemen keresztül többszöri vizsgálás következteben azon részeire vitethetett az agynak, a hol lakozik a lerakó emlékezet és a szellemítő gondolkozási tehetség. Szomorú dolog volna valóban, kivált a tudomány jelen állapotában . csak a kórjelek által hagyni magát vezéreltetni a gyógyilni akarónak, s a hellyel, a hol van a baj fészke, sannak minőségével , alkotásával meg nem barátkozni. Az clctmüvészetek átalában s különösen az emberi életmüvészet is számos különböző rcszek kapcsolatából keletkezének össze, mcllycknck alapos ismerésén alapul , főképen az értelmes s ábrándoktól ment physiotogia, vagy az a tudomány, mcllyct méltán tekinthetünk ugy , mint szemfényét a medicinának. Ez ugyanis annak köszönheti leginkább tisztábbra fejlődését Úgyde a physiologiának viszont két biztos alapja van , a boneztan cs az élclmüves vegytan , szükségképen megkívántatik az orvostól nagy mértékben a részek álkotásának, szövetének ismerése. Mióta c nagy fontosságú pályán utat tört a halhatlan Bichat, mondhatjuk azóta kezdődött új korszaka a physiologiának. Kimutattatott mindenik életműnek, neki megfelelő elete , föltaglaltattak mintegy a nagy műnek egyes kerekei, szétbonfaték az egész, s a részek viszont összcillesztelénck az egésszel. Igy (erjedt el több világosság az élelniüves rokonság törvényei fölött. Igy különözteténck cl az idegrendszer fölsőbb fokú központjai a dúczrendszertől , eleinte igen is nagyon, mig nem későbben át kellett látniok a tudós vizsgálatoknak e tekintetben