Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

10. szám

— 154 — alárendelő egyénben az ideges tünetek igen gycr esetekben tűnnek elő ; de különben , ki mondhatná meg előlegesen a műtét alatti ideges jelenetek megjelenését? mi okbul czélszerűbb a kénégénygöz beszívását mellőzni. A bátor jellemű egyének megszüntetvén azon feladatot, bogy a fájdalmak műtét alatt megszüntettcssenek , következéskép az érzést tompiló eszköz alkalmazásának t. i. a kénégénygöz belehelésének mint az élő életmüvezetre jelentékeny hatású műtétcinek is szükségkép meg kell szűnnie. A föntebb mondottak azon tényezők , mellyek a bátor lelkületű egyéneknél a kénégényezést javallott sebészi műtétei előtt ellenjavallják. Tanította a tapasztalás , miszerint találtatnak olly egyének is , kik félelem vagy gyávaság szülte irtózásból magukat a javallott műtételeknek alávetni nem hajlandók , itt fő kötelesség a kéncgéayezés kikerülése végett az illy félénk lelkületű egyéni a műtéteire elkészíteni, s annak módja szerint a műtételi eszmével öt szelíden megbarátkoztatni. Ellenben ha minden lehető s megkisérlett lelkesités daczára illy félénk jellemű egyént semmi áron műtéteire birni nem lehetne , s öntudat elvesztés nélkül magát műtéteire egyátalán el nem határozhatná, sőt készebb lenne életét föláldozni, hogysem magát annak alávetni képes lenne, az illy egyénben fölmerült félelem végett, ha különben az élet előrelátható végveszélyben forogna, s megtarthatását közvetlen a javallott műtétei végrehajtása föltételezné; illy félénk lelkületű egyéneknél akénégényes műtétei alkalmazását átalában javallani vélem. íme c pontban tűnik föl megbecsülhetetlen kincs gyanánt a kénégény alkalmazásnak valódi érdeme, hol a lelkiismeret minden háboritása nélkül az illy sajátu emberiség osztályának mind fájdalmak megszüntetése, mind az élet megmentése tekintetebül e nagy fontosságú találmányt a javallott sebészi műtétei végrehajtása előtt bátran alkalmazni ártatlan alkalom nyílott. Pedig számos kóreset néz a sebész elibe, mellyben a javallott műtétnek végrehajtása közvetlen az élet megmentését föltételező, de a beteg kellő időben annak magát alá nem rendelvén , s a kóreset fölött a sebész tétlenségben marada, s csak akkor határozá el magát arra , midőn a műtét a hanyatlott életerők végett már ellenjavallatok, következéskép a félelem miatt kikerült műtét végett, mi különben hihetőleg az életet megmenthetendé, most annak kelle áldozatul esnie I