Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

9. szám

zavarát, ácsokként étvágyat, a lomha emésztést, a lassú bélműködést. Minélfogva törekedni kell mindég a gyógymód kezdetén a bélcsatornát olly szerek által kiüríteni, mellyeknek nincs gyöngítő utóhatásuk. A hasfolyás sápkórosoknál ritkaság. Az étrend úgy legyen szerkesztve, bogy csekély tömeg mellett erősen tápláló anyagokat szolgáltasson s egyszersmind az állati meleg kifejlődését előmozdítsa; minélfogva az olly tápszerek, mellyek sok szénsavat tartalmaznak , mint a vaj, tejföl és zsir a mindennapi ételekhez olly mennyiségben vegyitessenek, mellyben a gyomor könnyen eltűri. Ezen oknál fogva tesznek jót néinelly egyéneknek a jé bor vagy boriéi vízzel. Szerző látott eseteket, mellyekben a pálinka és heveny tej reggel véve, miként a csukamájolaj is igen jótékonyan hatott. Minthogy a test csak kévéssé vagy épen nem soványodik el , ebből azt következteti .'zerzó, hogy a fölszivó rendszer munkássága csökkent, s ha elsoványodás köszönt be, úgy látszik inkább következménye az a hiányos lerakodásnak. A húgy a sápkőrnál rendesen halvány, csekély fajsullyú s gyönge savas ellenhatásu. Nagy mennyiséigü sókat, csekély mennyiségű húdsavat és igen kevés húdanyagot tartalmaz. A méh működései igen gyakran megzavarvák és sokan ezt tekintik n betegség lényeges és legfőbb okának. Szerző mindazáltal azt hiszi, hogy a betegség szorosabb viszonyban áll azon életszakhoz , mellyben a test tellyes alakkifejlődését eléri, mint a méh működéseihez. A havadzás szabálytalanságát, csökkenését és megszűnését úgy tekinti, minta betegség hntását. A bőséges fehérfolyás, melly gyakran jelen van, szinte összefüggésben áll a vér savójának túlságos mennyiségével; átalában a véres kiizzadmányok igen ritkák , a savósak nem szokatlanok. A bőr sajátságos zöldes-sárgás színezete a vörös vértekecsek csekély számának következménye , minthogy ismeretes dolog, hogy az elszigetelt vértekecs szinc sárga. Igen gyakori szövetkezést képeznek a különféle ideges bántalmak és helybeli fájdalmak. Nagyon szoros összeköttetés van a sápkór és méhkor között; szerző látott vittánczczali szövetkezést is. Sokan szenvednek az élénk homlokfejfájásban , az egyik vagy másik oldal, vagy végtagok fájdalmában. A gerinc/izgatottság jelenségeinél gyakran szükséges mérsékelt helybeli vérbocsátás. Rendesen azonban elsőséget kell adni az apró hólyaghúzók gerinezoszlop két oldalára való alkalmazásának. A patfogzatQt gerjesztő ke-