Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

9. szám

— 141 — »öcs sokszor még hatályosabb. Mákonyt óvatossággal kell o

tili i , minthogy az idegrendszer erélyét csökkenti. A sisakfü kis ad agai s a sápkórnak egy esetében, melly arczfájdalomraal volt szövetközve az indiai kender egyszeri atlaga jó szolgálatot tettek szerzőnek. A bódítók külső alkalmazása, mellyek között szerzö egy kenőcsöt ajánl zászpalból (1 terecsegy obon zsirra) használhatóbb mint a belső. Pusztán működési — még pedig ideges — zavarok kórjelei gyanánt tekinti szerző a különféle zörejeket, mellyeket a szivben és literekben, s néha a nagy visszerekben is hallhatunk. Ennélfogva köszöntenek azok be kedélyi mozgalmak és birteleni erőlködések után leggyakrabban sáp- és méhkórosoknál, de nem a bőséges vérfolyás eseteiben, melly lassanként lép föl. Szerző látta a sápkórt szövetközve körülirt, idült tüdölobbal s gyakr.sn idült hürglobbal, melly utoljára gumós. tüdővészbe ment által. Az emésztési zavarok között leggyakoribb a szélkórosság, melly sokszor egyszerű és könnyen emészthető anyagok használata után is beköszönt; gyakran hangos kopogás az altestben is nyugtalanítja a betegeket. A belekben kifejlődött szesz oka gyakran az élénk fájdalmaknak a mell-, váll-, oldalok- s végtagokban. Ezen kórjelek ellen aitieleg, gyomorerősítő és hashajtó gyógyszerek, izgató bedörgölések és vörösitők nagy könnyebbséget szereznek; belsőleg ajánlja szerző a terpetinlél kis adagait s egy két csepp Creosotot, Galbanummal összekötve labdacsalakban , úgy szinte ez utolsó szert magában is, finom porrá tört szenet, mellyhez jobbadán egy kis keseréleget és macis-port adunk Szerző továbbá arra figyelmeztet bennünket , hogy a bélsárnak sokszor nagy tömegei torlódnak össze a vastag és végbélben. Néha a sápkór és vérhiánynál savós kiizzadmányok is lépnek föl , mellyek csapolást (punctio) is igényelhetnek, de a melly gyökeres gyógyulást nem szerez. Minél folyékonyabb az ömleny, annál alkalmasabb a tüszurásra. A sápkór esetei, mellyek főleg a megzavart szivmunkásság által jellemezvék s átalános vizkór jelenléténél könnyen szivbajt tettethetnek, nem orvosoltathatnak mindjárt szivbajok gyanánt. A sápkór és vérhiány következtében föllépő vízkóros bántalmak ellen higanyt kell adni nagy óvatossággal. A sósavas vasfestvény is sikerrel használtatik. Néha megtörténik az is, ha a beteg a legmagasb fokú vérhiányba esett, hogy nemcsak savós kiizzadmány hanem gümős lerakodás is talál helyet. Vér-